Bár nem vagyok fekete, sokszor inkább érzem magam afrikainak, és lelkileg sokkal közelebb áll az ő spiritualitásuk, mint a sajátunk, ami sokszor "hiszek hitetlenül" hit, elhaló és elkalandozó imádság, heti vagy havi bibliaolvasás, stb. Bár innen indulok én is, szeretnék "délebbre utazni" az imádság terén.
Ma este beszélgettünk Kabaiyával, és ő elmondta, hogy felkel 4kor, hogy imádkozzon, aztán 5kor visszafekszik. Aztán, amikor reggel felkel, imádkozik és igét olvas. Délben szintén olvas igét. Aztán este, úgyszintén igét olvas és imádkozik (amikor otthon van, akkor este a családjával együtt tart csendességet).
Az egyik óránkon a tanár azt javasolta, hogy próbáljunk meg naponta 15 percet imádkozni. Kabaiya kérdése az volt, hogy ha valaki nem tud imádkozni, akkor miért akar pásztor lenni? Ha pedig pásztor akar lenni, akkor miért kell imádságra kényszeríteni? Jogos kérdés... és nehogy bárki félreértsen, nekem is kihívás a napi 15 perc imádság is.
A napokban olvastam Dánielről, hogy naponta 3x imádkozott. Ezt persze korábban is tudtam róla, és mindig is egyfajta példának tartottam. Ami viszont csak most világosodott meg előttem az az, hogy ő egy magasbeosztású állami tisztviselő volt, minden bizonnyal ezernyi feladattal és mégis volt ideje naponta 3x imádkozni. Tehát nincs kifogás...


