Gondolatok Cape Townból

A következőkben szeretném megosztani, hogy mely gondolatok ragadtak meg a Lausanne-mozgalom konferenciáján Cape Townban. Ezek nem szó szerinti idézetek legtöbbször, hanem azt tükrözik, hogy én hogy értettem meg egy-egy gondolatot. Általában igyekeztem azt is feltüntetni, hogy kitől hangoztak el, néha kitérek arra, hogy milyen összefüggésben és ha valamit nem tudtam jól lefordítani, akkor azt leírtam angolul is. Remélem legalább néhány dolgot át tudok ezáltal adni abból, amit kaptam.

- Megtaláltad Jézust?
- Nem tudtam, hogy elveszett... viszont én egykor elveszett voltam, és Jézus rám talált.
(Ajith Fernando)

Jézus: Szubjektíven megtapasztalt univerzális igazság.
(Raavi Zacharia)

India’s national motto: “Truth alone triumphs.” (satyam-eva jayate)
India nemzeti jelmondata: “Egyedül az igazság győzedelmeskedik.”
(Andra Pradesh)

(Európa a szekuláris gondolkodásmód hatására vesztette el az evangéliumot.) Ha ismét meg akarjuk nyerni Európát az evangéliumnak, azt leginkább gondolatokon keresztül tehetjük.
(Stefan Gustavsson)

Ez a generáció azt nézi, hogy mit teszünk. (A tetteink, illetve az egyház tettei hitelesítik (vagy hiteltelenítik) az üzenetünket)
(Brema Salter McNeal)

A Közel-Kelet számára Jézus az egyetlen remény.
(Shadia Qubti and Daniel Sered)

A kényelem evangéliumát választjuk, VAGY azt az evangéliumot, amiért mindenünket oda kell adnunk?
(Michael Ramsden)

Isten jobban szereti az embereket mint a növényeket.
(A városban való szolgálat fontosságával kapcsolatban. Mivel a városban sok ember él, Isten nagyon szereti a várost)
(Tim Keller)

Nem tudom mihez kezdene a város e nélkül a gyülekezet nélkül.
(Milyen legyen egy városi gyülekezet, mennyire vegyen részt a város életében)
(Tim Keller)

Elhagyni a tanításunkat az egység kedvéért nem egyezik azzal, amit a Biblia mond.
(Vaughan Roberts)

Isten missziójának legnagyobb akadálya sokszor maga Isten népe.
(Chris Wright)


"Grace drew me home. Truth set me free."
"A kegyelem által hazataláltam, az igazság által megszabadultam..."
(?)

Pingvinek és a Jó reménység foka...

Ma szabadnapunk volt, ami jól is jött, mert nagyon sűrű a program, és nagyon elfáradtam már tegnap estére. Tehát ma kicsit tovább aludtam, és aztán elmentem egy félnapos útra a Jó reménység fokához. Az út gyönyörű öblökön és hegyeken át vezetett, és közben egy kis pingvin-kolóniát is útbaejtettünk. Bevallom őszintén ezekre a kis jószágokra voltam leginkább kíváncsi, de maga a tenger látványa is magával ragadó volt. A Jó reménység fokánál messze a tengerben látni lehetett, ahol megtörik a hullám egy bizonyos helyen. Nagyon sok hajó azon a bizonyos helyen futott zátonyra, és az a szikla most is ott van. Maga a fok is szép volt, valami nagyon ősi, elfeledett művész keze nyomáról tanúskodnak a sziklák, amik ott találhatók.
Az úton láttunk még baboont, struccot, és kormoránt, és egy vörös-narancs szárnyú fekete testű afrikai madarat is, aminek sajnos nem tudom a nevét (lehet, hogy valaki ornitológiában jártas meg tudja ezt nekem mondani).

Cape Town és a taxi

Múlt hét péntek délután (Isztambulon és Dubaion keresztül) megérkeztem Cape Townba, Dél-Afrikába. A Lausanne-i mozgalom konferenciáján veszek részt, ami a világevangélizációval foglalkozik (www.capetown2010.com). Egy családnál van a szállásom az egyik külvárosban, Lansdowne-ban. Egy másik magyarral, illetve egy máltai és egy sri lankai sráccal lakunk együtt. Szombaton Claude-dal (Málta) és Józsival (Hu) elmentünk világot látni. Bementünk vonattal a városköztpontba, és kisétáltunk a kikötőnegyedbe. Közben megebédeltünk egy indiai étteremben, nézelődtünk, fényképezgettünk, és olyan jól eltelt az idő, hogy a visszafelé menő vonatunkat lekéstük... szombat lévén ugyanis fél 7 körül elment az utolsó... Úgyhogy ott maradtunk a belvárosban és ki kellett talánunk, hogy mihez kezdjünk. A szállásadóink azt mondták, hogy valameddig ki tudnak jönni értünk, csak addig jussunk el valahogy.

Cape Townban nagyon érdekes módon működnek a taxik. A hagyományos személygépkocsik mellett, amik elég drágák, minibuszok közlekednek, amik 12-12 személyesek, de annyi embert zsúfolnak be, amennyit csak tudnak.
Mielőtt kijutottam volna, megkérdeztem egy dél-afrikai barátomat, hogy mire vigyázzunk, és az egyik dolog, amit mondott, az pont az volt, hogy ha lehet, akkor ne üljünk be ilyen minibusz-taxikba. De mivel nem volt nagyon más választásunk, beültünk egy ilyen taxiba. Semmi bajunk nem lett persze, viszont így egy nagyon közeli személyes tapasztalatot nyertünk arról, hogy mennek errefelé a dolgok.

A taxiban először kevesen voltunk (és csak hárman fehérek), úgyhogy az úton néha lassított az autó, és az ajtónál ülő srác kikiabált, hogy mi az úti cél, és ha valaki arra tartott, akkor megálltak és felszállhatott. 1-2 ilyen megállás után megtelt az autó, sőt, szerintem olyan 16-an is lehettünk olykor a kocsiban...
Közben nagyon jó fajta reggae zene ment a háttérben, és mi csak mentünk az egyre sötétedő úton. Aztán egy nagyon izgalmas vita kezdődött a mikrobuszban. Volt két utas Kongóból, és az ajtónál álló srác (aki szomáliai volt) elkezdte mondani, hogy a kongóiakban nincs szenvedély, és “sz*r alakok”. Mondanom sem kell, heves szóváltás következett, és néha nem tudtuk, hogy ez hova fog vezetni, de érdekes módon végül teljesen lenyugodva, mosolyogva váltak el egymástól.

Amikor kiszálltunk a mikrobuszból, még egy Whinberg? nevű helyen kellett várnunk pár percet. Ezalatt az idő alatt bementünk egy boltba, találkoztunk kéregetőkkel, és végül egyikük megosztotta velünk az evangéliumot, és mivel nem lehetett érteni mindent, amit mondott, egy muzulmán lány segített 1-2 helyen. Hihetetlen ez a sokszínűség, amivel itt találkozni. Fehérek, feketék és színesek, keresztények, muzulmánok, és nem vallásosak...

Nagyon hálás vagyok ezért a kalandért, mert úgy érzem egy kicsit beleláthattunk Cape Town és a cape town-iak életébe.

lemaradásaink pótlása

Rég írtam, bocsesz... sok minden történt azóta: Ezrus már 5x úszott, merült is boldogan:)
Nagyizott, Vince barátjával ismerkedett, lett egy szuper kis "Harry Potteres" fészke a lépcső alatt, rengeteget nőtt, újabb és újabb babanyelveket fejlesztett ki, és még sorolhatnám. És hát jóvarázslóhoz méltón továbbra is megigéző, varászlatos a jelenléte, pár képen Bogival, delfin-mamájával látható igézés közben:) egyik heti imaközink alkalmával. Ezen a héten a nemzetköti babahordozó hétre járunk egy köpésnyire a Kesztyűgyárba, aki teheti jöjjön el, jók az előadások, lehet kendőkötés- és szopitanácsadást kérni és szombaton lesz tombola is!!

CsaTa 2010

Ringatózunk

Most értünk vissza a Kesztyűgyárból Ringatóról és eszembe jutott, h. erről még nem is írtam a blogon, pedig nagyon szeretjük. A Ringató egy olyan foglalkozás, ahol anyucik és babucik együtt énekelnek, mondókáznak egy félórát kodályi elvek alapján. Ahogy Hermann Alice is írja a művészeti nevelésről: "Aki szereti a szépet, az életet szereti..." Én a legtöbb mondókázós ölbeli játékot, altatót itt tanulom, meg a homályba merült régről ismert dalok is itt jutnak eszembe, frissülnek fel, másznak át a passzívból az aktív készletbe. Ezrus ma leginkább a mesés-színesre festett falat meg a gyerekeket bámulta:) rám se nézett végig:( Hát igen, szerintem önálló kis baba lesz, ha egyszer lábra pattan. A Ringató mára kisebb mozgalommá fejlődött, és Budapest több kerületében, meg több vidéki városban is folynak foglalkozások egész évben. Csak ajánlani tudom. A családi találkáról visszafele jövet például Ezrusnak többször sírásra görbült a szája, de egy-egy mondókával sikerült felvidítani, és pár dal alatt álomba is szenderült a kocsiülésben, ami nagy dolognak számít nálunk. A képen a foglalkozások alapján készült CD-vel ellátott könyv látható, ami nagy segítség itthon, hogy eszembe jussanak a szövegek.

Kollekció-kiegészület

Ma megint bővült a kendő-kollekciónk, remélhetőleg utoljára. A kendősmamik hajlamosak a halmozásra, mert annyiféle gyönyörű kendő van, mind máshoz illik, mást tud. Én még egész szolidnak számítok a magam 3 kendőjével és azzal igazolom magam, hogy mindenképp kell egy melegebb szövött kendő, egy nyári könnyű, meg egy rövid otthonra, meg kisebb kiruccanásokra. Ez a rövid talált meg most minket egy gyönyörű 2-es méretű (270 cm) rubin-mandarin indio formájában. Egy kedves Mamamitól vándorolt át hozzánk. Rögtön ki is próbáltam vele a csípőkötést, Ezrus életében először tolerálta ezt a kötési módot:) és nagyon élvezem, h. egyszerre láthatjuk egymást is, meg azt is látja amit én. Tök jó, h. nem 5 méter anyaggal kell dolgozni, hanem pont annyival, hogy épphogy jó. Ez a kedvenc kötési módom vele amúgy. Apa is kipróbálta... A képeken látszik, h. Ezrus cseréli a babahaját, kíváncsi leszek, milyen lesz a következő. Ja, és most már szinte mindig hangosan nevet, amikor meglátja magát a tükörben, na meg huncutul elbújik. Még nem is ajánlottam a mamamit, pedig minden nap lógok rajta egy kicsit a 8. keres anyucik fórumán:) Ez egy szuper oldal, amelynek a fórum részén mindenféle mamis dologról folynak beszélgetések, meg olcsóbban hozzá lehet jutni használt kendőkhöz, hordozókhoz, mosható pelusokhoz, és jó tippek, tanácsok hangzanak el mindenféle életvezetési téren is, lehet ismerkedni környékbeli anyucikkal, meg a kötődő nevelés szépségeivel, tapasztalataival. Most jövök rá, milyen jó fordítás ez a kötődő, ugyanaz a töve, mint a kötésnek, kötni, kötődni. Akit érdekel, járjon utána. Innen lehet kötős videókat is kutakodni.

Ezra a vízben

Végre sikerült eljutnunk babaúszásra, már 3 hónapos kortól lehet, de minden szombaton volt valami, meg orvosi igazolást is kellett beszerezni hozzá. Itt voltunk és a Stoller Kati féle módszer alapján ment az óra, vagyis a félóra, ami pont elég is volt szerintem, mert lefáradtunk a végére, meg megéheztünk rendesen. Az a módszer lényege, hogy vannak egyszerű kis gyakorlatok, amiket mondókákkal, dalokkal hangszerelve végzünk el. Nagyon nagy élmény volt, Ezrus rendkívül élvezte a dolgot, egyáltalán nem sírt, inkább izgatott volt, ügyesen uszikált és csapkodta a vizet, a foglalkozásvezetők is nagyon kedvesek és odafigyelőek voltak. Baromi meleg volt az usziban és a víz is langyos volt, kicsit se ijedt meg, amikor a legelején meglocsolgattam vele. Apa sajnos nem tudott jönni (a legtöbb babával mindkét szülője ott van), de majd legközelebb. Szerintem nagy úszó lesz a fiunkból ha így folytatjuk:)

Hordozni jó!!

Egy ideje többet hordozom Ezrus babát, mióta elolvastam Büki Andrea könyvét a kötődő nevelésről. Eddig is tudtam, hogy a hordozás számtalan jót tesz a babával mind fizikai, mind lelki téren, mind a mentális fejlődés terén, de most, hogy kicsit gyakorlottabb és bátrabb lettem a kötésben, sokkal nagyobb kedvvel és vehemenciával próbálkozok. Elkezdtem megtanulni bonyolultabb háti kötéseket youtube-os videókról (Földi Zsuzsa profi kötőművésztől), és mérhetetlenül kényelmesebbnek bizonyulnak az eddig ismert sima batyunál... mondjuk Ezrus sokat ficánkol, meg kiegyenesíti a lábát, így nem is árt megerősíteni a batyut, h. a békatartás megmaradjon. Na persze közrejátszik a dologban az is, h. van egy új fincsi-puha, vékony csigás didymosunk, ami szinte kötteti magát. Anyáék kedvéért viszont beruháztunk egy szuper csatos hordozóba is, így a nagyszülők, családtagok is hátukra vehetik a babucit. Ezrus borzasztóan szeret benne nézelődni a városban, idegenekre mosolyog, ismerkedik, dumál, és nem utolsósorban hatalmasakat szunyál és utána nagyon boldogan ébred... A Beco-ra esett a választásunk, mert ez tűnik a legkisebb, legkönnyebb és legegyszerűbb megoldásnak és a dizájnja is lenyűgöző a többi formázott csatos hordozóhoz képest. Mivel itthon szörnyen drága, szülőhazájában vettem meg, az amcsi Ebay-en keresztül és Szandra barátnőm szállítja haza 1 hét múlva. Aki nem akar bíbelődni a kötéssel, annak kiváló, és a belsejébe varrott y betétnek köszönhetően hordozóval együtt le lehet venni a babát és átcsatolni egy másik személyre, ami nekünk nagyon jól jön. Egyébként egy hegymászó nő tervezte a profi túrahátizsákok felépítése alapján. Most a hordozoházas Beco van nálunk kölcsönben kipróbálásra. Szuper.

Családi idill folyt.köv.-miskolci képek

Bűvöletes reggeli ezrápiában szenvedő nagyszülők, keresztanyus bóbiska, nagyis-szemüveg-vadászat, fodrászkodás, Apa dógozik, nagyapa büszkesége...