Endre titkos élete

"- Akkor találkozzunk 6-kor a Móricznál..."

"- Ki tudnál jönni abba a parkolóba, ami a Nyugati mellett van?"

"- És amúgy jó állapotban van a cucc?
- Persze, minden rendben van vele..."

"- És mennyit engedsz az árból?..."

Ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el azok során a rövid beszélgetések során, amikor egy-egy üzletet próbálok nyélbe ütni.

Igazából több éve adok-veszek különféle gitáros motyókat, és bár nyilván nem kockázatmentes ez a dolog, még egyszer sem volt semmilyen rossz tapasztalatom.

Az utóbbi hetekben pedig kifejezetten jól ment a biznisz. Eladtam 1-2 cuccot jó áron, és helyette beszereztem 1-2 spéci cuccot (Egy speckó Laboga gitárkábelt, amelyik szépen továbbítja a gitár hangját az erősítőbe, egy Kasleder Voodoo Chile Octafuzz pedált, ami egy magyar effektkészítő keze munkája, és egy Roland Microcube-ot, egy kis gitárerősítőt, amit még utcazenélésre is lehet használni).

Az évek során sokféle érdekes dologgal találkoztam, az egyik legérdekesebb az volt, amikor egy gitár megvételén gondolkoztam, és miután megállapodtunk egy árban, aki árulta, az magától 20 000 ft-ot engedett az árból...

Nyilván életemnek nem központi része az, amiről itt írok, de izgalommal töltenek el ezek a rövid találkozások más zenészekkel. A találkozások izgalma, a kis diskurzusok egy-egy kütyüről (még több) színt visznek (amúgy sem szürke) hétköznapjaimba.

Íme egy fotó az új motyókról:

Gitár mánia

Gitárjaim... Végre méltó helyükön...
A falon egy 83-as Ibanez Strato (made in Japan!), egy szintén Ibanez EW20A elektro-akusztikus gitár és egy amerikai PRS CE-24 látható (hátha valakit érdekel... =)
Sok fúrás faragás eredménye, hogy felkerültek, és a Herkules fali állványok beszerzése is eltartott egy kis időbe... De megérte. Végre a zene-sarok is kialakult a lakásunkban, és most már bármelyik gitáromat azonnal lekaphatom, ha épp gitározni támad kedvem. Csak azt sajnálom, hogy nincs 6 kezem... (na nem mintha szeretnék 6 kezet...)
ezek közül mindegyik gitárt másért szeretem. Az akusztikusnak csengő, erős hangja van, külön-külön is szépen megszólaltathatók a hangok, és együtt is jól szólnak az akkordok. Nagyon kényelmes a nyaka, és nem zörögnek a bundok. Szívesen játszom rajta Istenes zenét és jazz-t.
A régi Ibanezemben mindig megfog, hogy mennyire szép hangszer annak ellenére (vagy épp azért), hogy olyan, mintha összeégett volna a teste. Nagyon érett hangja van, igazi twang-os/fenderes, és nagyon élvezetes a feszes húrjain játszani. Kicsit zajos a pici (mint a legtöbb single coil-os gityó), de annyi baj legyen. Blues-os, funky-s, sőt Rage Against the Machine-os vagy RHCP-s témákhoz tökéletes.
A PRS a legújabb szerzeményünk. Megböjtöltük Enehvel hogy megvehessük, mert szinte minden pénzünket elköltöttük rá, amikor Amerikában voltunk. Ez a 83-as Ibanezzel ellentétben a modernsége miatt megragadó. Modern mind a formája, mind a hangja. A nyaka széles és vékony, így eszméletlenül gyorsan lehet(ne ha tudnék) rajta játszani. A felezhető hangszedők miatt nagyon sokféle hangot ki lehet hozni belőle. Bizonyos szempontból ez a gityó ötvözi a korábbi fajták előnyeit. Ezzel a baltával már lehet rendesen zúzni, de nemcsak rockra jó, hanem mint mondtam elég sok oldalú hangszer (van jazz-zenész is, aki ilyet használ).

Ez a leírás biztos egy csomó embert hidegen hagy, de nem baj. Egy-két szót ők is érdemelnek, ha már így jelen vannak az életünkben/lakásunkban.