2011. január 27., csütörtök

Isten és a babakocsink

Nemvárt esemény következett be a családunkban, új családtagunk lett: egy babakocsi. Már régóta gondolkodtam rajta, hogy vészhelyzet esetére nem volna rossz egy a fészerben, sokat betegeskedtünk mostanság mindannyian, meg a csuklóm is többször begyulladt. Az vett rá végül a nagy lépésre, hogy Ezrus belázadt a buszon, és annyira sírt, hogy le kellett szedjem a hátamról, és nem szopi kellett neki, ugyanis az ölemben már jól volt. Máskor is volt már ilyen, de nem ennyire durva. Meg aztán ha a második kismamaságom is olyan mozgáskorlátozottá tesz majd, mint az első, akkor úgyis ezzel fogok közlekedni. Megosztanám veletek a vásárlás történetét, mert szerintem vicces és tanulságos. Szóval eleinte, 3 kitételünk volt, figyelembe véve a kötődő nevelés alapelveit meg a belvárosi közlekedést: legyen a kocsi szuper könnyű, 2 irányból tolható és legyen magasan benne a gyerek. Ezeknek meg is felelt az Espiro Vector 4lite nevű kocsi, ami csak 6,5 kg sportrésszel, mózessel meg 7,5. Elmentünk lecsekkolni, mielőtt megvettük volna használtan a babaszobán. Hát élőben valahogy sokkal nehezebbnek tűnt a 7,8 kg-os Quinny Zappnál, és azért elég böhöm nagy állat. Végül úgy döntöttünk, erre nincs szükségünk Ezrushoz, inkább vmi kisebb és még könnyebb kéne. Én vaterán, babaszobán meg expresszen már hetek óta figyeltem a kínálatot, utánaolvastam a kocsik súlyának, méretének boltleírásokban, használhatóságuknak fórumokon. Végül arra jutottunk, hogy a Zapphoz hasonló dizájn lenne jó, csak legyen teljesen dönthető, h. tudjon benne aludni is a drága. Lemondtunk a 2 irányú tolhatóságról, meg a mags ülésről is. A stokke megfizethetetlen és túl nehéz ugye. Végül meg is találtam egy gyönyörű türkisz noname kocsit a vaterkán, ami nem is volt drága, tetszett a dizájn, meg könnyű is volt. 2 napig tartott mire válaszoltak a kérdéseimre, és gondoltam akkor előbb Endruval egyeztetek, aztán leütöm. Erre nem lecsapták az orrom előtt, míg beszélgettünk? Tomboltam a dühtől, szabályosan toporzékoltam egy órán keresztül, hogy hetek munkája, keresgélése így porrá lett. Lemaradtam a tökéletesről... Persze Endrét hibáztattam, esti imánk alkalmával kínomba nevetve elpanaszoltam Istennek keserűségemet, haragomat, bosszúvágyamat a Zsoltárok módjára, és megrendeltem egy ugyanilyen, sőt még jobb lehetőséget, de gyorsan. Ez volt a legnevetősebb imánk a héten. Erre pár nappal később Expresszen megtaláltam ezt a türkisz szépséget, ami ugyanúgy néz ki, mint az elveszett, csak könnyebb és lábzsákkal téliesített, ja és nem Pécsett hirdették meg, hanem Pesten ugyanannyiért...jó áron jutottunk hozzá egy kedves családtól, akik csak keveset használták. Ma ki is próbáltam, hát megváltás volt vele vásárolni, Ezrus meg nagyon élvezte, nem kellett sietni, meg folyton attól rettegni, h. mikor kezd már nyüszögni, meg méltatlankodni, h. le akar jönni. Tök jól elaludt benne, és aztán jó sokáig tudott így aludni a hűvösben, hintában egy ideje nem akar aludni ugyanis. Meglátjuk majd meddig tart a szerelem. Persze bkv-hoz nem túl jó, olyan sok lépcsőt kell megmászni, hogy beszakad a derekunk, így sztem csak a sétálható távokra fizetünk be vele. A hordozás is megmarad elsődlegesként, csak most már kombináljuk a kettőt, meg nyugodt vagyok, mert be vagyunk biztosítva, betegségre, nem-alvásra, meg kismamaságra is. Tanulság, hogy Isten minden apró kis vágyunkra odafigyel, és lehet neki toporzékolni, meg követelőzni, mint ahogy egy kisgyereknek a szüleivel, és ő idejében megadja, amire szükségünk van, jobbat, mint, amit magunktól kitalálnánk. Köszi, Papa.

2011. január 23., vasárnap

Ezra furcsa helyeken

Annyit változott az drágaság, minden nap más az arca, a szokásai, a mókái, figyelni kell egyfolytában, nehogy leragadjunk valahol:) Panta rei.
EzraFuriHelyeken

2011. január 1., szombat

Elmaradt képek a debreceni hétvégéről

Még nem is említettük, hogy karácsony előtt eljutottunk Debrecenbe, Ábelékhez. Az a hétvége nagyon jó volt nekünk, egészen felfrissültünk, és kipihentük magunkat a fogzással telt húzós hetek után.

Hanna és Ábel még kimenőre is elengedtek minket, ahova szigorúan csak ketten mehettünk, és így tudtunk egy kicsit beszélgetni, időt tölteni együtt. De a hétvégén persze volt Somival birkózás, játszóház látogatás, tortázás is, szombat este pedig amíg a lányok horgoltak, addig a fiúk fiús filmet (Hellboy 2 és nagyon jó) néztek.

Íme a képek: