fetrengéseim szüleményei

Nem gondoltam volna, hogy eljutok idáig. Alig vártam, h. legyen időm kreatívkodni, festeni, olvasni, főzni, stb. De mostanában már szinte minden nehezemre esik. Ezra ágyhoz köt, kb 1-2 óránként le kell feküdnöm, hogy a kővé vált derekam, meg a húzódó hasam megpihenjen. Sétálni nem bírok, így ki se nagyon járogatok, max 1 kisebb túrát naponta... Mondhatni beszűkültem. Unom a keresztény irodalmat, (kivéve az olyan izgit, mint a Bruchko, meg a Viskó) fordítani nincs agyam, főzéshez be kell szerezni, meg sokat állni a konyhában, na meg a mosogatás... Aztán jött az ötlet: horgolni tanulni lenne jó, azt ágyban is lehet, kreatív, de mechanikus is, adottak a minták, stb. Hála Hannának, aki ajánlott pár honlapot alapozásnak meg egy jó kis könyvet, bele is vágtam, és azóta sikerült megalkotnom az első blokkokat a babatakaróhoz, nem is lettek olyan csúnyák így elsőre, bár sokat morfondíroztam a leírásokon, meg bontogattam is rendesen. Olyan ez, mintha egy rejtjeles írásra kéne rájönnöd. Aztán egyszer csak leesik és megérted. A fonalakat egy közeli turiban vettem kilóra, így elég olcsón megúsztam a kezdeti beruházást. És íme a kedvencem, Ezra első madárkája, Levendula, innen. Azóta Mandula is elkészült:) Egy új, színes világ látszik megnyílni előttem:) Köszönöm Ezra-baba.

könyvajánló: Bruchko

Most fejeztem be a Bruchko című fenomenális könyv olvasását Bruce Olsontól. Igaz történet a 70-es évekből, egy ifjú és vakmerő misszionárius valós kalandjait meséli el különböző dél-amerikai indián törzsek között. Új, gyönyörűen alázatos és divatos szóval élve organikus modellt állít fel a sokszor lejáratott kolonizáló, amerikanizáló trenddel szemben. Alig tudtam letenni, olyan izgalmas volt.

pelusgyűjtemény mutatóba

Megjött a Rainbow BB pelusrakomány Kínából, így kiegészült a kezdő csomag, csináltam egy fényképet mutatóba a hozzájárulóknak.

Ja, és ma sikerült megnyernem egy szép Hoppediz Santiago kendőt is a német Ebay-n viszonylag óccsón, juhéé :)

Receptajánlók

Rég volt szó kajáról, pedig mostanság, asszem Livi vöröslencse levesének hatására beindult nálunk a sütés-főzés, kísérletezés... Főleg a levesek érdekelnek, meg az ilyen mártogatós, salsa-féle dolgok. Megosztom a 2 legutóbbi nyalánkságomat.

Lilahangya gasztroblogjáról származik a narancsos vöröslencse krémleves receptje. Egészséges kis egzotikus finomság, mondhatom, különösen tejföllel...
Hozzávalók 6-8 főre:
1 kis fej vöröshagyma
2 ek olivaolaj
300 g vöröslencse
500 ml narancslé
1000 ml húsleves
1 kk cheyennebors
1 csipet chili
1 ágacska olasz szalmagyopár (ehelyett curryport használtam)
só
1 gránátalma (ezt kihagytam)
1-2 ek Créme fraiche (ehelyett bevált a tejföl)

A vöröshagymát finomra aprítom, olajon üvegesre párolom, majd hozzákeverem a lencsét, a chilit, a cheyenneborsot és a finomra metélt fűszernövényt. Felöntöm fél liternyi narancslével, majd hozzáöntöm a húslevest és kb. 20-25 perc alatt lefedve puhára főzöm. A végén, ha kell még sózom egy picit. Simára turmixolom, majd egy kevés tejföllel (créme fraiche-sel, ha van) és gránátalmamaggal tálalom. A receptet az Essen ubd trinken oldalán leltem.


Íme Gigi barátném jól sikerált humusz (=csicseriborsókrém)-receptje:

40 dkg főtt csicseriborsó (20 dkg száraz)

1 citrom

2 gerezd fokhagyma

3-4 ek olivaolaj

2 ek szezámmag

Só (egy teáskanál)

A csicseriborsót beáztatom, és egy éjszakát hagyom. Utána az áztatóvizet leöntöm róla, és jól átöblítem. Annyi vizet teszek rá, hogy ellepje, és felteszem főni. Kb 2 órát fő. (ha nagyon elforrja a vizét, pótolom). Ha megfőtt, leöntöm róla a levet, hozzákeverem a többi hozzávalót, és elturmixolom. A csicseriborsó főzőlevét félre kell tenni, mert azzal lehet hígítani a turmixolás közben. A citrom levét a végén teszem csak bele. Ízlés szerint elég lehet csak fél citrom leve is.

Hűtőben tárolom, és sárgarépával eszem, úgy a legfinomabb, de lehet pirítóssal is.

Remélem valakinek megjön hozzá a kedve:)

Él(jen) a latin!! - blogajánló

Zsuzska barátnőm ajánlására, és az én nagy örömömre belekukkantottam legkedvencebb latintanárom/pedagógusom latin nyelvművelő, nyelvápoló blogjába, melynek jelmondata és rövid leírása: "Mert a latin él, csak egyesek azt hiszik, meghalt, és ezért bármit meg lehet vele csinálni. Egyébként meg mindennel foglalkozunk, ami latin."A blog rendkívül igényes, aktív és őrülten érdekfeszítő dolgokat tárgyal, mindenkinek ajánlom kulturálódásra, csemegézésre. Pl. ilyenekkel is foglalkozik, hogy hogyan fordítsuk latinra a "google" igét, honnan származik a füge/fityiszmutatás, Örkény 1perceseket, index cikkeket fordít latinra, stb. Beraktam baloldalra is, hogy bármikor könnyedén rákattinthassatok. Jólesik már egy kis agytorna a pelusozás után:)

hordozókendő-szerelem

Nálunk zajlott le a várva-várt hordozókendős tanfolyam első része a héten Gigivel, Laurával és Vercsivel. Jó volt három másik kismamával együtt készülni a babáink születése utáni életre, vicces volt, h. Gigi, az oktató is várandós, ráadásul ő is épp a 33. hetet nyomja velem együtt. Tanultunk néhány hastartó kötést, amelyek segítségével az utsó időkben könnyebben tudjuk cipelni az egyre súlyosabb szállítmányt:), meg gyakoroltuk az újszülött elölhordozását és a bölcsőtartást. Régebben azt hittem, h. ez egy elég nehéz és precíz tudomány, de jó volt rájönni, hogy nem egy nagy ördöngősség, egész könnyen belejön az ember, és borzasztóan élvezetes is 5 méternyi anyagot magadra kötni, szinte elveszlik az emberen, komolyan. És azok a gyönyörű, vidám kendők!! El is kezdtük vadászni a saját Katja nevű Didymosunkat a német Ebay-n, mert újonnan egy vagyon lenne. Mindketten nagyon várjuk már, h. egy élő babán is gyakorolhassunk végre. Egyébként akit érdekel a téma, vagy kérdései, kétségei vannak a hordozással kapcsolatban, az itt olvashat róla bővebben, nincs nagyon kedvem meg energiám fejtegetni azt amit már olyan jól megfogalmaztak mások. A lényeg, hogy ha jól kötöd fel a kendőt, akkor a babának mind lelkileg, mind fizikailag nagyon jót tesz, a legtöbb baba imádja, bár itt is vannak kivételek, mivel minden gyerek más személyiség. És egyébként neked sem kényelmetlen vagy túl megterhelő, akár egy 15 kilós gyereket is simán hordozhatsz háton probléma nélkül. Más előnyeiről meg hosszú listát írhatnék, számomra az egyik legfontosabb a mobilitás. Egyébként tudtátok, hogy a világ 2/3 részében az anyucik még most is hordozzák a babáikat? Csak a nyugati társadalom mondott le erről a csodás privilégiumról. De Európában, sőt Magyarországon is bevett szokás volt a hordozás az utóbbi századokig...

még egy legenda, a szó eredeti értelmében

Sok mindent kéne összefoglalnom, de most csak egy könyvről írok...Most fejeztem be Frederick Leboyer "A gyöngéd születés" (1974!!!) című csodás írásának olvasását. Mindenkinek ajánlom, aki valamilyen módon érdekelt a témában. A szerző egyébként szülész, és a csecsemő szemszögéből követi végig a születést és tanácsokkal látja el az olvasót, hogyan lehet ezt az élet-halál-harcot minél könnyebbé, szebbé és értelmesebbé tenni az újszülött és a szülők számára is. Mert ha odafigyelünk, bizony előfordulhat olyan is, hogy az újszülött nem kétségbeesett, rémült ordítással indul neki az életnek, hanem az életet üdvözlő öröm-kiáltásokkal.

Az író mindezt sokszor költői vagy drámai köntösben fogalmazza meg és képekkel tarkítja, könnyen és gyorsan olvasható, életreszóló olvasmány.

Közlök egy rövid részletet étvágygerjesztőül:

"Igen, ez a születés,
egy ártatlan meghurcolása,
kínzatása, kálváriája,
Micsoda naivitás azt gondolni, hogy semmi sem marad meg ebből a kataklizmából!
Mindenütt megvan a nyoma:
a bőrben, a csontokban, a hátban,
a lidérces álmokban,
az őrületben,
közös őrületeinkben: a börtönökben, a kínzásokban.
A mítoszok , a legendák,
a szent könyvek
mi másról vallanak,
ha nem erről az odisszeáról?"

A jócimbora balladája

Múltkor se szó se beszéd feltettem Ezra Pound egy versét a blogunkra, ugyanis a Wild at Heart c. könyvben, amit most olvasok, utaltak erre az írására. Azóta apukám felhívta a figyelmemet arra, hogy a magyar fordítás is jól sikerült, így hát közzé teszem most ezt is.

Ezra Pound

A jócimbora balladája

Zelotes Simon mondja,
kevéssel a keresztre feszítés után

Hát elveszejté legjobb cimboránkat
Papok s gazok szégyenkeresztje?
Izmos legény volt, hajh, a cimboránk:
A hajókat s a nyílt tengert szerette.

Midőn bekerítették emberünket,
Mosolygott ajka, az áldott.
„Ezek hadd menjenek – szólt ránk mutatva –,
Vagy átkom hull reátok!”

Így szabadultunk a dárdagyűrűből –
Ő nézte a hordát, s felnevetett:
„Miért nem fogtatok el, midőn magamban
Róttam az utcákat s tereket?”

Aromás bort ittunk, rubinpirosat,
Hogy legutószor együtt ült velünk –
Nem kappan pap, de férfi volt a talpán,
S jó cimbora volt: a mi emberünk.

Nem fogják könyvbe zárni őt, tudom,
Bár gonddal írják lapjait s nagy ésszel:
Tenger fia volt, nem kopasz tudós,
Ki molyrágott iratcsomókba vész el.

Bolondok! Azt hitték, hogy tőrbe kapták,
S már örvendeztek is halálán.
„Menyegzőre megyek – így mondta ő –,
Pedig tudom: keresztfa vár rám.

Láttátok: vakot, bénát gyógyítottam;
S a halott szíve újra melegen vert –
Most láttok újabb, szomorú csodát:
Hogy mint gyaláznak meg egy igaz embert.”

Isten fia volt a hű cimbora,
S munkált a testvérek javán.
Láttam, mint rémített meg százakat,
S én láttam őt a fán.

Szöget vertek belé, s ő nem sikongott,
Pedig dőlt már a vére, mint patak;
Az ég kármin kutyái ordítottak,
De ő jajszóra sem fakadt.

Láttam, hogy rémített meg százakat
Az Olajfák hegyén:
Nyüszítettek, midőn nyugodt szeméből
Rájuk villant a szürke fény.

Olyan volt, mint víz, mely nem tűr hajót,
S mit nem gyűrhet le a vihar –
Mint az ár, melyet megfélemlített
Feddő, szelíd szavaival.

Nagy mester volt a mi cimboránk,
Nem kezdte ki gúny és nevetség;
Bolond a csőcselék, ha azt hiszi,
Hogy végre most megölte testét.

Én láttam őt még lépes mézet enni,
Mióta fölszegezték.

Fordította: Képes Géza

Szépalma

Ezen a héten a "Fiúság Konferencián" veszünk részt egy Szépalma nevű hotelben Zirc közelében. Temérdek előadáson vettünk részt vasárnap estétől péntek délig és nem lehetne mindent egy bejegyzésben összefoglalni, de legalább egy kis darabját megpróbáljuk átadni annak, amit tanultunk.

Amikor keresztények közt a megszentelődésről beszélünk, akkor sokszor egy olyan elképzelés él bennünk, hogy ahogy az idő telik, úgy mi egyre jobbak, egyre szentebbek, tökéletesebbek leszünk. Igen ám, de ha magunkba nézünk, akkor azt látjuk, hogy ahogy az idő halad, mintha egyre bűnösebbekké válnánk. Ahogy egyre jobban megismerjük Istent és az Ő szentségét, illetve a saját elveszettségünket, úgy egyre nagyobb a szakadék, amit valaminek át kell hidalnia. Ha Jézus értünk vállalt áldozatának értéke is együtt nő az istenismeretünkkel és önismeretünkkel, akkor haladunk igazán előre a szentségben, akkor a kereszt átér ezen a szakadékon bármilyen nagynak tűnik is az. Ha nem nő együtt a kereszt jelentősége a szemünkben ezzel az ismerettel együtt, akkor óhatatlanul vagy a jócselekedeteinkkel próbáljuk kipótolni amit Jézus tett értünk, hogy elfogadhatóak legyünk Isten előtt, vagy állandóan abban a tudatban fogunk élni, hogy nem vagyunk elég jók Isten előtt és egyre mélyebbre süllyedünk az önsajnálat és szégyen mocsarában. Ha Jézus értünk hozott áldozatára figyelünk, akkor nem fogjuk azt gondolni, hogy bármit is hozzá kell még ehhez tennünk. Minden, amit teszünk, az az Istennel való kapcsolatunkon alapul és a hála motiválja. Ha így nézzük a szentséget, akkor nem az a kérdés, hogy mennyivel imádkozom most többet, mint amikor megtértem, vagy mennyivel olvasok most többet Bibliát mint régebben, hanem az, hogy mennyivel szeretetem jobban Istent és az embereket most, mint amikor megtértem. De az én Isten felé táplált szeretetemet is annak felismerése fogja növelni, hogy mennyire szeret Isten. Az alábbi ábra a megszentelődésnek előbb leírt folyamatát szemlélteti.

Lehet, hogy a mosható pelusok és egyéb babadolgok között furcsa egy ilyen teológiával foglalkozó bejegyzés, de ez is része a tapasztalatainknak...



Annyit tennék még hozzá, hogy számomra az egész hét üzenete ebben az egyébként kedvenc igémben foglalható össze:

"Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked." (Zofóniás 3,17)