Kicsimag reflektorfényben

Végre megvolt az első vizsgálat, és fény derült a nagy titokra: csak 1 babánk van:), aki épp olyan ficánka, mint az anyukája, folyton kapálózott, táncikált az ultrahangon, megmutatta a hátát is.

Úgy látszik ő is élvezi a lubickolást:) Egyébként eddig úgy tűnik minden rendben van, 7 cm-es, 13 hetes és 4 napos a doki szerint. Kimondhatatlanul megkönnyebbültem, hogy tudom, h. jól van.

Ime egy kezdetleges kép róla:

Legyél az állatom 2. vagy mi

No comment... Köszi Ábel

A csapat

Amint már utaltunk rá, mindenfelől vannak csoporttársaink szinte, és ez még "színesebbé" teszi a tapasztalatunkat. 11-en vagyunk gyülekezetplántálók (+ feleségek) a következő országokból:

Dél-Afrika (Cape Town és Johannesburg),
Spanyolország (Barcelona),
Franciaország (Párizs),
Írország (Dublin),
Mexikó (Mexico-city és Monterei),
Brazília (Sao Paolo - ő Rómában fog gyülekezetet plántálni),
Dél-Korea (Seoul)
és mi kis hazánkból(Budapest)

Nagyon fognak hiányozni ezek az emberek, de reméljük néhányukkal még összefutunk valamikor.

Közhírré tétetik...

Ünnepélyesen bejelentjük, hogy várhatóan május elején bővül a Kiss család... Így örvendezek Kicsimaggal a hasamban 11 hetesen:

Váratlanul ért minket az áldás, de nagyon örülünk. Jól vagyunk egyébként, az émelygés szinte állandó, meg az általános fáradtság (14 órákat alszom) meg a szagundor is persze, de legalább nem hányok. Orvosnál még nem voltam, várjuk már, h. megtudjuk hányan is vannak... Hú de nehéz volt ilyen sokáig titokban tartani:)...

Te légy az állatom!!

Már régóta küzdöm azzal a lehetetlen vággyal, hogy kutyát szeretnék:) Rá esne a választásunk:


New York-i ittlétünk csak megerősített ebben, ugyanis nap, mint nap rengetegszer találkozunk a kis hörgős, merevlábú fajtájával, egyreinkább beleszeretek. DE a kedélyek megnyugtatása végett: soha nem kínoznánk még egy ilyen kis dögöt sem egy pesti, udvartalan kis lakásban.

metrómánia

Ez az örökzöld sláger mostanában különösen is aktuálissá vált számunkra, hiszen napjaink tetemes része metróban, v. metróállomások környékén zajlik. Hatalmas a hálózat, de közel sem olyan gyors mint a sokatszidott BKV. És nehogy azt hidd, hogy az emberek kedvesebbek errefelé, itt még parasztabb módon torlaszolják el az ajtókat, mint a budapesti bunkófajta. Ma pl. rátoltak egy hatalmas kocsit a sarkamra, úgy, h. még vérzett is. Nem jellemző, h. átadják a helyet kismamáknak, v. öregeknek. Bár ezek ritka emberfajták errefelé, a társadalom nagy része ugyanis 3oas éveiben járó szingli. Ja, és itt is énekelnek és manipulálnak a metróban a hajléktalanok, még szaxofonnal is... Szóval ezek után elégedettebb leszek a BKV-val, bár itt 22 éve is majdnem ugyanannyiba került egy metrójegy, mint most. 1986-ban 1$ volt, most pedig 1,75, de bérlettel csak 1,17. Ez azért durva.Ja és ami még jó itt, h. nincsenek ellenőrök, csak kártyás rendszer, amit látszólag nem lehet kijátszani. És fura meleg gőz boritja a folyosókat, elég undi.

Szabadság Kisasszony

Persze nem lehet kihagyni a Misst, ha már valaki New Yorkba látogat... Na a Liberty Island-re nem mentünk el, mert onnan nem is láttuk volna a lady-t, hanem inkább az ingyenes komputat választottuk, ami a Staten Island-re visz, és közben szép kilátás nyílik a nevezetes hölgyeményre is. Napnyugtakor sikerült elkapni, sokkal kisebbnek tűnt, mint a filmekben és nincs mögötte semmi igazából, messze van a várostól. Előtte megnéztük a ledőlt tornyok helyét, semmi extra... Jó fáradtan tértünk haza a hosszú séta és a bonyolult metrópótlós, átszállós utazás után, de csináltunk pár szép képet a parton is. íme:

Antikvárcsoda

Úgy döntöttem én is írok már valamit, mert olyan, mintha itt se lennék blogolásügyileg:)
Eddig kicsit kedvetlen voltam, New York nem a kedvenc városom, de Hobokent nagyon szeretem: gyönyörű régi épületek, de azért látni az eget tőlük, van elég tér, levegő, kisvárosiasabb a légkör és nem utolsósorban nagyon emlékeztet Decatur-re. Ma elmentünk megnézni egy Antikváriumot a közelben, amit Toby, egyik lakótársunk fedezett fel tegnap. Endre titkon arra vágyott, hogy megtalálja Tolkientől a Gyűrűk Urát és a Szilmarilliont, én meg Flannery O'Connort szeretnék már egy ideje olvasni. Képzeljétek mi történt, mindhárom meglett, ráadásul a leértékeltek között. Mennyei Papánk ma ismét így udvarolt nekünk szeretetével: megadta titkos kis kívánságainkat. Összevethető a történet egy régebbi Decatur-i eseménnyel egyébként. Azontúl, hogy le vagyok nyűgözve megerősödött bennem a vágy, hogy valaha nyissak egy turifélét, ahol könyvek, zenék, ruhák, mindenféle megtalálható, mert olyan nagy örömet tud adni egy ilyen meglepetés...