Meg nem írt eseményekről...

Mostanában 1-2 dolgot kihagytunk a blogunkból, ami említésre méltó, de lustaságom közre játszott, hogy ne jelenjenek meg. Most ezt a hiányt szeretném pótolni.

Először is leadtam a szakdogám vázlatát... ez nagy szó, hisz lényegében ez volt az itteni tanulmányaim célja. Jó túl lenni ezen a lépésen, bár még jobb lesz teljesen befejezni (ugyanis tényleg piszkozat csak egyelőre).

Március 15-én ünnepeltünk helyi magyar testvéreinkkel. A Nemzeti dal rockosítva hangozhatott, ami még ilyen távolra szakadva az otthontól is felemelő volt.

Március 17-én megünnepeltük St. Patrick napját. Ez egy zöldbe öltözős ünnep sok ivással (green beer + egyebek), meg vígadalommal. Ír bevándorlók találták ki. Amúgy Patrikról érdemes gondolkodni, mert ő térítette a keltákat keresztény hitre, de nem a római meghódítós modellt követve, hanem megismerve a kultúrát és a nyelvet.

Tegnap bébiszitterkedtünk, ami arra sarkall minket, hogy mi is egyre jobban vágyjunk a saját babánkra. Ezután Zoli barátunkéknál töltöttük az estét zenélgetve meg Scrabble-özve. Ők nagyon jó barátaink itt, Isten megáldott minket rajtuk keresztül, hiányozni fognak.

Már számoljuk a heteket és napokat...

beszámoló elvégzett és elvégzendő tudományos munkáimról

Ében Haézer: mindeddig megsegített az Úr!!!

Örömmel jelentem, hogy megszületett az angol szakdolim is, 55 oldalon. Remélhetőleg már csak kisebb korrekciókat kell végeznem rajtuk és küldhetem őket szép hazámba. Minden drága imaharcos imáját köszönöm. Közben lassan elkezdem összeállítani a tanári szakdolgozatom portfólióját is, ami nem olyan egyszerű, mint gondoltam. Aztán jöhet az államvizsgákra készülés:a gimis latin könyvek szövegeinek fordítása, 2o. századi angol és amerikai irodalom szigorlat, angol és latin szakmódszertan tételek és persze készülés a szakdolgozatok védésére. Nem fogok unatkozni, az biztos.
Jövőhéten viszont nagyon izgalmas kurzuson fogok részt venni: Walter Brueggemann óráin, aki egy világhírű nyugdíjba vonult zseni Ószövetséges professzor a Columbián, Lovas András és Czövek Tamás nagy kedvence, ha jól tudom. Majd külön bejegyzésben beszámolok róla, meg csatolom "Prófétai képzelet" című fantasztikus szemnyitogató könyvének rövid kivonatát is.

James, a hó és Jim Carrey

Gyönyörű havas képek a campusról, valamint a hóemberek és a hóasszony életéről és haláláról kedvenc New York-i James barátunktól itt. Vele szoktunk vasárnap esténként mozizni egy teremben, ahol egy hatalmas vetítővászon és projektor áll rendelkezésünkre. Tegnap az 'Igenembert' (Yes man) néztük Jim Carrey-vel, és rengeteg harsány nevetést csalt ki belőlünk, mindenkinek ajánlom, aki szeretne kicsit felengedni, leengedni, vagy kiengedni. Egyébként James szerintünk Peter Pan megtestesülése, vagy legalábbis a Hősök fajába tartozik, mivel nem öregszik és hihetetlenül gyorsan gyógyulnak a sebei. Erre szüksége is lehet, mert sok csintalanságot követ el, amerre csak jár.

Továbbra is tavasz, már csak 1 hét a szakdogaírási lázból és vasárnapi pihenés

Ma is élveztük az itteni tavaszt, ami lassan az otthoni nyárhoz kezd hasonlítani. Elég vicces, hogy múlt vasárnap nagy pelyhekben havazott...

Amint az a címből is kiderül, ma tartózkodtunk a tudományos munkától, és a duplaistentiszteletünk után olyan elfoglaltságokat kerestünk, amelyek kreatívak, pihentetőek, vagy mindkettő.

Aztán holnap kezdődik a hajrá, mindketten be leszünk zsongva, biztos néha egymás agyára megyünk majd, de a hét végére ha minden igaz összehozzuk a kis dolgozatainkat...

Aztán már csak 2,5 hónap...

Visszaszámlálás indul

Hihetetlen, h. csak most fedeztük fel a jó öreg Nutellát a Krogerben, ami mondjuk a magyar CBA-nak felel meg. Nagyon finom otthoni íz.

Más tészta. Ma beszéltünk a Lufthanzával és ezennel ünnepélyesen közzététetik, hogy május 27-e lesz a nagy nap, amikor pontot teszünk óceánontúli kalandunk végére. Így remélhetőleg 28-án délutánra érünk haza, hogy aztán 29-én együtt ünnepelhessük a családdal Lilla hugom szülinapját. Jó kis ajándék, nem tesó?

Egyébként ma egész nap be vagyok sózva, mint az alaszkai fehérek rianáskor, tombol bennem valami nyughatatlan őrület. Talán a hazaút utáni kibírhatatlan vágyakozás feszültsége az oka, vagy csak a tavasz játszik velem? Remélem holnapra kialszom, mert Endrét nem irigylem ilyenkor.

Primavera

Bár a hóemberek még végső haláltusájukat vívják, tegnaptól megint beköszöntött a finom tavasz. Az emberek annyira beindultak tőle, hogy hirtelen mindenki elkezdett napszemüveget, meg strandpapucsot hordani. Mondjuk volt, aki télen is felvette:) Az én kis mókuslelkem is ünnepel, Lucretius gyönyörű Venus himnusza jut eszembe. Közlöm a fordítását, lécci tekintsetek el a bálványimádástól, számomra ez a himnusz az Élet győzelméről, a Tavasz-szerelemről szól...

Római népünk anyja, halandók s istenek üdve,
Megtartó Venusunk, ki a bolygó égi jelet s a
Gályás tengert, dús földünket megsokasítod
Sok-sok néppel, mert ami él, az mind a te mûved,
S tõled van, hogy látja a nap keltét s ragyogását:
Elfut elõled a szél, jöttödre eloszlik az égnek
Minden fellege, és leleményes jó anyaföldünk
Ontja eléd a virágot; rád mosolyognak a tenger
Habjai és tündöklik nyájas fénnyel az égbolt.
Mert mihelyest az idõ a derûs kikeletre kinyílik,
És a tavasz serkentõ langy szellõi vigadnak,
Jöttödet, istennõ, legelõször a röpke madárkák
Népe jelenti: szivük mélyét átjárja varázsod,
Majd a szilaj barmok tombolnak a friss legelõkön,
S ússzák át a folyókat. Majd mi csak él a világon,
((Bájadtól rabul ejtve, erõdtõl megbabonázva,))
Mind megy utánad, bárhova is vezeted, csalod õket.
Végül a tengereken, hegyeken, zúgó folyamokban,
Kis madarak lombos fészkén meg a tarka mezõkön
Mindenik élõnek szívébe beoltva az édes
Vágyat, eléred, hogy fajukat fenntartani törnek.

Tóth Béla fordítása

Március elseje

Ma ellátogattunk egy amerikai-kóreai gyülekezetbe, egy nagyon kedves párral, Johnnal és Leslievel, akik aztán bevezettek minket a kóreai konyha rejtelmeibe is. Az istentiszteleten valahogy nagyon otthon éreztük magunkat, bár nem sok fehér volt rajtunk kívül:) Profi, David Crowder színvonalú zene, baromi hangos. Lelkes, szintén hangos prédikáció a Szabbathról, egyszerű liturgia. Kicsit lehetett volna kóreaibb:), de a lelkiség, a tűz ott volt mögötte.
Az étteremben, Endre már a kezdetektől profin bánt az evőpálcikákkal, szerintem ez valami gitáros trükk, mert nekem nem sikerült egymástól függetlenül mozgatnom az ujjaimat, és mivel nagyon éhes voltam, egykettőre feladtam a dolgot. Nem vagyunk nagy halevők, a szétmálló furaállagú tofu-levestől, meg zselés tengeri herkentyűktől nem fut össze a nyál a szánkban, de mindenesetre izgalmas volt kipróbálni ezeket az ismeretlen ízeket. Az viszont elragadó, h. mennyire közösségi az egész étkezés, pici tálakban van kitéve mindenféle zöldség, meg csíra, meg hínár, meg ki tudja mi még, aztán mindenkinek vagy egy kis rizses tányérja, meg egy finom sült hala, középen a forró leves, meg a sült disznóoldalas, meg marhaszeletek hagymaágyon. És mindenki pálcikázhat összevissza, mindenhez rizs dukál persze, mert alapvetően minden nagyon fűszeres, és kicsit csípős is. Szép színes és barátságos étkezési forma, és meglepően laktató is, csak a levessel jóllaktam volna. Ja, és mindehhez árpateát ittunk, ha jól értettem. A legkülönlegesebb ajándék és legnagyszerűbb meglepetés a nap folyamán viszont a hatalmas pelyhekben hulló hó volt, igen Atlantában, március elsején, teljesen váratlanul. És ömlött órákon keresztül nagy pamacsokban, pedig már kirügyeztek a fák is, a campuson 3 hóember köszöntött minket, ahogy hazaértünk. Mivel a hó errefelé ritka, mint a fehér holló, az emberek beijednek az utakon, amúgy sem nagyon tudnak vezetni sokan, és rengeteg a baleset, óriási a dugó, mindenki rohan a boltba tejért, meg kenyérért, mint tornádóveszélykor. Ráadásul nincsenek sószóróik, szóval ha fagy, veszélyes az élet. Még jó, h. nem kell mostanában kimozdulnunk... Hamarosan megint 25 fok lesz...