2008. augusztus 28., csütörtök

Hajnal szárnyaira kelnék, A tenger túlsó szélére szállnék...a Te kezed vezérelne engem

Így néztünk ki még odahaza 5:50 táján…

Aztán a hosszú út következett, ami végül nem volt annyira unalmas, mint amilyennek ígérkezett.

Ennek részben az volt az oka, hogy volt kétféle jazz rádió is (az egyiken Branford Marsalis kalauzolt végig a jazz és blues történetén jó nótákkal. Őt érdemes megismerni, jó trombitás). Voltak még filmek, meg kaják, pont olyan időközönként, hogy ne unjuk halálra magunkat.

Repülni is jó, ilyenkor olyan lesz a föld, mint valami hatalmas, foltos takaró.
Köszönet a kölcsönzött ékezetekért Colinnak. Majd Otthon visszaadjuk.

Ui.: És most egy évig nem ehetünk kürtőskalácsot, túró rudit, és mákot!!! Ááááá!!!(Kösz Kinga a szavakat :)

Nincsenek megjegyzések: