Miért éppen Atlanta?

Emlékeztek még az alaszkai Cicely-re? Egy ideje esténként innen szenderedünk álomba.
És mit gondoltok ki a kedvenc karakterünk?

Varázslatos esték - pillanatképek a hétvégénkből...

Marc Van Bulck - a szabadulóművész

Színes személyiségek

Olasz kaja mindenkinek...  

Még 1 kis jazz...

gyümölcs-gyönyörűség

Ti hogyan neveznétek ezt a gyümölcsök legszebbikét? A legjobb névadónak nyereményt adunk. Az íze nem nagy szám, talán a büszkére hasonlít leginkább (amit van aki egresnek, mások köszmétének, vagy piszkének neveznek, milyen gyönyörű is ez a magyar nyelv:), csak nem elég édes, mondanom sem kell, h. Endre hozzá sem nyúlt:) Tegnapelőtt vadásztuk a Farmers' Marketban, ahol mindenféle népség eledelében lehet dúskálni, meg dőzsölni, ha a zsebed megengedi, amúgy nem vészesek az árak, de őrjítő a hatalmas választék, főleg mert a dolgok fele számunkra ismeretlen jószág.

gyűjtemények:)

Gondoltam megosztok néhány pillanatképet életünkből, nehéz érdekességeket találni, mert főleg bent gubbasztunk ugye. Már egy ideje belekezdtünk a könyvgyűjtésbe, hát igen le sem tagadhatnánk könyvtáros gyökereinket:), és nagyon sok jó dolgot találtunk már, főleg városi gyülekezetplántálás, misszió, meg spiritualitás témakörben, de van más is... És íme Enikő papírhalmok között szakdolgozik kedvenc Almája előtt, és milyen jól megy a clothes closetes pulcsija az új clothes closetes mexikói hangulatú keselyűlabirintusos párnájukhoz...

Körbevettek a vizek, de el nem borítottak:)

Úgy látszik ezek a szerda esték már csak ilyenek: tornádó riadó, rohanó sötét felhők, zuhogó eső, őrült gyerekek a gyüliben... ma halálra riadtan tekertünk haza hatalmas villámlások, mennydörgés, meg szirénázás közepette, és mivel nincsenek árkok, végig hömpölygő vízben gázoltunk, és annyira esett, hogy néha alig láttunk valamit. Eléggé apokaliptikus élmény volt, végig hangosan fohászkodtam. De végül hazaértünk csuromvizesen, és persze nem sokkal később el is állt az eső...

Jazz - tomboló zene katarzis nélkül

Tegnap este a Twain's nevet viselő helyi pub-ban voltunk, hogy meghallgassunk néhány helyi jazz-muzsikust. Az állandó csapat fergeteges volt, és a legtöbb vendég is jól imprózott. Hát igen, nagyjából az improvizációról szólt az est, vagyis a banda eljátszotta a témát, és aztán egy szólóhangszeres a dal harmóniáira rájátszotta saját dallamait, így akár 6-8 percesre nyújtva 1-1 dalt. Közben volt néha egy kis négyezés, amikor felváltva a dob szólózik 4 ütemet, majd 4 ütemet játszik egy szólista. És ebben a kaotikus zenei dzsungelben mégis minden zenész tudta, hogy épp hol tartanak.

A Vineyard gyülekezet pásztora Chris is játszott a gitárján, ugyan csak két dalban, de jó volt hallgatni. Enehvel mindig is a gitáros zenékhez vonzódtunk leginkább...

Kicsit vicces volt belegondolni abba, hogy én Magyarországon más magyaroktól tanultam jazz-t, holott ez alapvetően egy amerikai és valamelyest fekete zene...

Az este végére már zsongott a fejünk. Ugyanis annyira sűrű ez a zene, hogy ha az ember megpróbál rá odafigyelni, akkor óhatatlanul elfárad, mert folyamatos a feszültség.

Még egy valami jutott eszembe a jazzről, amit még korábban le akartam írni. Don Miller, a Blue like jazz (Kék, mint a jazz) c. könyv szerzője írja még a könyv bevezetőjében, hogy régebben nem szerette a jazz-t, épp azért, mert nincs benne katarzis/feloldás. Aztán látott egy szaxofonost, aki végig becsukott szemmel játszott. Azt mondja van, hogy látnunk kell először, hogy valaki szeret egy bizonyos dolgot ahhoz, hogy aztán mi is megszeressük. Istennel is sokszor így működik. Előbb látnunk kell valakit, aki szereti, hogy aztán mi is megkedveljük.

Bálint nap: 7 éve együtt

Ebben az étteremben ínyenckedtünk nagy ünneplésünk közepette, jó választásnak bizonyult, és kaptam tőlük egy sárga rózsát is. Ma megnéztük még ezt a furi kungfu-paródiát is innen.
Sétáltunk is az immáron kevésbé napos tavaszi időben, de oposszum őrjáratunkon sajnos nem leltünk új egyedre. Jót pihentünk ma, holnap húzós napunk lesz 3 gyülivel...

csipcsirip

Néhány újdonság a hosszú hallgatás után, szakdogáink börtönében senyvedünk, azért nem írunk...
Szóval itt úgy tűnik beköszöntött a tavasz, igazi kis zeneakadémia csiripel odakint. Tegnap péntek 13-a volt, és egy jó kis 'bor és süti' partin vettünk részt kb 40 régi és új Allsouls taggal, ami varázslatosan továbbvezetett bennünket az elhíváskeresésünkben. Megismerkedtünk néhány nagyon jó arccal. Pl. Dannyvel, aki városi szegénynegyedekben éli az evangéliumot, gyorsan meg is hívtuk hozzánk vacsizni a feleségével. Aztán Jessicával, aki PR-missziót folytat, keresztény írók könyveit népszerűsíti. Hallottunk egy új gyüliplántálásról, ami úgy indult be, h. a tagok nyitottak egy saját sörfőzdét, érdekes, hogy Vineyardos Robbie barátunkkal pont evvel viccelődtünk kedden egy fincsi Java Monkeybeli (Gina, sűrűn eszembe jutottál) forró csoki után Decatur álmos utcáin csalingázva :). Amúgy a Valentin nap, igazából szomorú nap, errefelé Singles' Awareness Day (Szingli-tudatos nap)-lént emlegetik. Úgy tervezzük, h. bemegyünk Decaturbe ebédelni, mert vacsira asztalt kéne foglaltatni, meg sokkal drágább is. Egyébként főleg azért ünneplünk, mert ma van a 7. évfordulója, h. kimondottan szerelembe estünk:)