Úgy érezzük, mintha az életünk története meg lenne már írva, és mi azt egy könyvből olvasnánk (furcsa érzés), vagy mintha egy folyó sodorna minket, mi pedig csak engednénk, hogy vigyen, amerre akar.
De nem szeretnénk teljesen elhanyagolni ezt a kis hírcsatornánkat, így most elárulom, hogy két hete volt a 2. Sófár dicsőítő iskola, ahol gitárt meg zeneelméletet taníthattam, emellett pedig tarthattam szemináriumot a dicsőítés és misszió kapcsolatáról (és zenélhettem a tanárcsapattal, ami külön megtiszteltetés volt). Erről bővebben itt olvashattok.
Most pedig unokaöcsém megkeresztelésére készülünk, ami azért is izgalmas, mert mi leszünk a keresztszülők, meg azért is, mert én prédikálok (hehe)...
Na, majd még tudósítunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése