Ezra blogol

Ezra vagyok és ez az első bejegyzésem:) Bocs, hogy ilyen sokáig hallgattam az életem fejleményeiről, de nagyon elfoglaltak vagyunk mindhárman a családban. MA voltunk kedvenc doktornéninknél, aki nagyon megdicsért, hogy milyen szép hosszú baba vagyok. Annyi bókot kapok, azt se tudom már hova gyűjtsem őket. Az utcán is folyton néznek, meg örömet, jó egészséget kívánnak, megáldanak. Úgy látszik elvarázsolok mindenkit, aki a közelembe kerül. A szüleim ezt a jelenséget Ezrápiának nevezték el (ez az Ezra boldogság-terápia rövidítése). Ma például egy Barnabás nevű kislegény megölelgetett és megpuszilgatott, az az érzésem jó barátok leszünk még. Megint újabb szórakozásokra tettem szert. Mostanában szeretek buborékozni a nyálammal, meg néha jólesik nagyokat cuppogni kajálás közben, aztán kifújni a tejcsit. Felfedeztem az ujjaimat is, szeretem bekapni az egész öklömet, de főleg a mutatóujjamat szopom lelkesen, mert a hüvelykujjam nem elérhető az általános fityiszmutató tartás miatt, amit már születésem óta kedvelek. Extatikus öröm tölt el, miközben a fejem fölött lógó esőerdő-levélen himbálózó állatkákat bámulom. Ilyenkor koncentrálok, kacagok, beszélgetek velük. Megtanultam nagyra kerekíteni a szemem, bandzsítani meg már rég tudok. Ha már a szemlélődésnél tartunk, továbbra is a hálószobánkban levő csillár a kedvencem, bár a könyvespolc és az anyuék ruhásszekrényén levő nonfiguratív minta is észveszejtő. Imádok ezeket bámulva álomba szenderülni kenguru-kisfiú módjára kenguru-anya, vagy kenguru-apa karjaiban. Szuper ez a rugózó-ugráló életmód a nagy kék gömbön. Olyan uncsi lenne folyton csak feküdni. A nagy barna-csíkos kendőt is imádom, olyan fincsi benne anyuhoz vagy apuhoz bújni, nézelődni a városban, a villamoson, és ringatózva elaludni a jólismert hangok, illatok közt megbújva. Minél többet vagyok a kendőmben, annál jobb kedvem van nappal is. Reggelente vagyok mondjuk a legboldogabb, ilyenkor beszélgetünk a szüleimmel, és örülünk az életnek, ők láthatóan extázisba esnek, amikor az új mutatványaimmal előrukkolok. Elkezdték fésülni a hajamat, ez is nagyon kedvemre van, egészen elérzékenyülök tőle. Voltunk már parkban is, olyan szép ez a nagy kékség, ami betakarja a világot. Egyébként azt mondják baromi jól áll nekem a kék...A játszószőnyegem is kék, de utálok hason feküdni rajta...Szeretem átaludni az éjjelt és szüleim szuszogására ébredni, anyun is kellemes békapózban elszenderedni egy finom szopi után, Lilla jövendő-keresztanyun is nagyon kényelmes az alvás, meg persze Gizi nagyin is:) Szeretem az arcotokat és szeretek mosolyt ajándékozni mindenkinek, aki rámnéz. A szerencsésebbeknek mesélek is boldogságomról, vagy sírok ha fáj az emésztés. Most ennyi jutott eszembe. A képek is beszélnek. Legközelebb talán videóval is előrukkolunk.

hordozókendő-tanfolyam

Múlt hétfőn zajlott nálunk a hordozós tanfolyam második felvonása. Egy szuper napot töltöttünk együtt Gigivel és Jankával, Vercsivel és Vincével és Laurával és Somával. Szüléstörténetek, szopi, pizza, kismamaságok, kisbabaságok, tapasztalatcsere... Megtanultuk az elsőre hátorzongatónak tűnő batyukötést, vagy egyszerű hátizsákot. Tutijó kötés, kevésbé terheli meg a derekunkat, ami fontos, mert Ezru lassan már 5 és fél kilónál jár és több minden elérhető így, na meg persze nagyon jól alszik, nézelődik benne a baba. A hajammal még ki kell találnom valamit, h. ne lógjon Ezra fejéhez... Egyébként itt még nagyon amazonos a frizum, egy nigériai fodrászcsaj keményen kiigazította rakoncátlan rasztáimat, alig tudtam éjjel aludni a skalpszerű fájdalomtól:) De hátha tartósabb, meg szebb lesz hosszútávon. Kendőügyileg a forró nyárra készülve beruházunk egy gyönyörű gézkendőre és eladjuk az amúgy is keveset használt Santiagót.

Kedvencünk a reggeli mosolygyár

hát nem ennivaló?

Endre titkos élete

"- Akkor találkozzunk 6-kor a Móricznál..."

"- Ki tudnál jönni abba a parkolóba, ami a Nyugati mellett van?"

"- És amúgy jó állapotban van a cucc?
- Persze, minden rendben van vele..."

"- És mennyit engedsz az árból?..."

Ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el azok során a rövid beszélgetések során, amikor egy-egy üzletet próbálok nyélbe ütni.

Igazából több éve adok-veszek különféle gitáros motyókat, és bár nyilván nem kockázatmentes ez a dolog, még egyszer sem volt semmilyen rossz tapasztalatom.

Az utóbbi hetekben pedig kifejezetten jól ment a biznisz. Eladtam 1-2 cuccot jó áron, és helyette beszereztem 1-2 spéci cuccot (Egy speckó Laboga gitárkábelt, amelyik szépen továbbítja a gitár hangját az erősítőbe, egy Kasleder Voodoo Chile Octafuzz pedált, ami egy magyar effektkészítő keze munkája, és egy Roland Microcube-ot, egy kis gitárerősítőt, amit még utcazenélésre is lehet használni).

Az évek során sokféle érdekes dologgal találkoztam, az egyik legérdekesebb az volt, amikor egy gitár megvételén gondolkoztam, és miután megállapodtunk egy árban, aki árulta, az magától 20 000 ft-ot engedett az árból...

Nyilván életemnek nem központi része az, amiről itt írok, de izgalommal töltenek el ezek a rövid találkozások más zenészekkel. A találkozások izgalma, a kis diskurzusok egy-egy kütyüről (még több) színt visznek (amúgy sem szürke) hétköznapjaimba.

Íme egy fotó az új motyókról:

További képek mindennapjainkról

fürdi, aluszi, zene

Származási hely: fürdi

Ezra nagyon szeret fürdeni a fürdető dézsájában, van amikor sír, mert kivesszük, ilyenkor egy kis szopi jól jön vígasztalásként. Elalvás előtt a Selah Be still my Soul c. albumát szeretem berakni, bár mostanság egész jól átalusszuk az éjszakát, ha sikerül bealudni a késő esti szopiba. Most nappalra és estére tevődött a nyügi... Csak a kendőben bír ilyenkor elaludni/megnyugodni. Még jó, h. van egy ilyen csodaszerünk.
Gyűjtöttem pár kedvenc zenét mutatóba nektek.