új kedvenc estimese

Sajna lezáratlanul kellett abbahagynunk a Miért éppen Alaszkát, nem tudtuk meg, h. végül összejön-e Joel és Maggie:(. Hiányzik az alaszkai hangulat, de pár hete rátértünk az Office-ra. Eleinte alig bírtam elviselni az iroda főnökét, Michael Scott-ot, annyira égő, és zavarbaejtő a viselkedése, de mára nagyon megszerettem a sorozatot. Úgy tudom, otthon is adják. Fura humor, de vigyázat, addiktív. Mellesleg az AllSouls-os pásztorunk imádja. Nekem az őrült Dwight a kedvencem, meg persze a sármos Jim:)

30 nap

Bizony. 30 nap múlva ilyenkor már otthon leszünk...

Igen... számoljuk... :)

Kutyaszitterkedés

Na, nem hittem, hogy ezt is megérem. A hétvégén kutyaszitterkedtünk Enehvel!!

Arra a kis pudlira vigyáztunk barátunk lakásán, akit Eneh már korábban bemutatott itt a blogon.

Elsőre jól hatott ránk a változatosság, és izgalmas volt birtokba venni ezt az idegen kéglit erre a hétvégére. De a végére már vágytunk kicsit a megszokott kollégiumi szobánkba...

Mr. T-Rex ugyanis elég konoknak bizonyult, ragaszkodott hozzá, hogy az ágyunkon aludjon...
Ha nem engedtük fel, nyüszített, ugatott, sírt, stb. Hát, Eneh nem sokat aludt, mert a kis fekete
bárány folyton vakarózott, meg kozmetikázta a körmét, meg néha-néha felvakkantott... Megerősödtünk benne, hogy soha nem lesz szobakutyánk...

Vicces, hogy ezt az igét olvastam szombat reggel: Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen. Péld 12, 10... szobakutya azonban továbbra is kizárva...

Szombat délután elvittük a kis dögöt egy Vineyard partira is Chrisékhez, ahol nagy sikert aratott, a trükkjeit is bemutattuk, és Abbyvel, a hatalmas nyalakodó golden retrieverrel is jól kijöttek.

hevenyenyere

nohát most kicsit ilyen pangás van errefelé... Eneh tanul ezerrel utolsó egyetemes megpróbáltatására az államvizsgára én meg olvasgatok, meg gitározom... ilyesmi.

Igazából érzelmileg már dobozolunk, készülünk az újabb váltásra (orvosi tény, hogy a változás fizikai fájdalmat okoz az agyban, ezért nem szeretjük. Ebből messzemenő következtetéseket lehetne levonni pl. az egyházra nézve is).

Közben csinálgatom Eneh haját (mindig van mit dolgozni rajta ;) és készülünk még 1-2 interjúra gyülekezetplántálókkal. Valahogy ezekkel az emberekkel nagyon egy húron pendülünk. Bár nem is ismerjük nagyon egymást, mégis olyan érzés, mintha szövetségesek lennénk. És ez azt hiszem így is van...

Hoppá, kicsit össze-vissza írok, vajon meghibbantam? Lehet találgatni...

igibúcsú

Sűrű napunk volt ma, én rengeteget főztem, édes-savanyú csirkét rizzsel, rántott húst, meg rántott cukkinit, elmentem a Dairy Queen nevű fagyizóba Thirzával, úsztam, aztán irány a clothes closet, ahol jó kis termés várt, közben Endre találkozott a Veritas gyülekezetplántáló lelkészével és végül este egy barbeque közepette elbúcsúztattuk Laura Mendenhallt, aki 9 év igazgatóság után úgy döntött, hogy visszavonul. Endre megint zenélt a jazzbandában, nagy sikert arattak persze. A legtalálóbb ajándék, amit az igi kapott, egy az iskola tanárai és diákjai által kötött Betlehem (így van a nativity scene magyarul?) volt, de a keresztelő tál se volt rossz.

Bizonnyal feltámadott.

Reményteli Húsvétot kívánunk mindenkinek Tracyvel. (Mostanában ő a kedvencem.)
A Bárányoroszlán él és uralkodik!!!

Nagypéntek

Tegnap Nagypénteket ünneplendő két jó barátunkkal (Johnnal és Leslievel) egy Chris Tomlin koncertre készültünk. Persze jó kérdés, hogy hogyan lehet ünnepelni Jézus halálát... a csendes szemlélődés, és gyász mintha jobban illene ehhez a naphoz. De közben mégis van ünnepelni valónk is, és nemcsak azért, mert tudjuk már a történet végét. Egyrészt Jézus halála az áldozat a mi bűneinkért, és ezért önmagában győzelem a bűn felett, másrészt a MI Jézusunknak (annak az istennek, akit a magunk képmására formálunk) meg kell halnia. Ezt is ünnepelhetjük.

E kis teológiai kitekintés után most vissza is térek oda, hogy mi történt tegnap.

Nagypéntek itt tegnap olyan volt, hogy szakadt az eső, villámlott, még tornádó-készültség is volt. Valamelyest hasonlóan az elsőhöz. A koncertet, ami amúgy 7-kor kezdődött volna elhalasztották este 9-re azzal a megjegyzéssel, hogy mindenkinek a józan ítélőképességére bízzák, hogy elindul-e ilyen ítéletidőben.

Mi elindultunk... Szinte végig szakadt az eső, villámlott körülöttünk, és ahogy közeledett a 9 óra, úgy egyre elcsigázodtabbak voltunk. Viszont mire odaéertünk elállt az eső. Sőt azt is észrevettük, hogy legtöbben velünk együtt úgy döntöttek, hogy lesz ami lesz, eljönnek.

A színpadon (többek között) Israel Houghtont, Chris Tomlint és Matt Redmant is láthattuk (a két utóbbi a New Breed nevű formációban közösen játszott). Mindig érdekes számomra olyan embereket élőben látni, akiket először a zenéjükön keresztül ismerhettem meg. Jó volt látni, hogy Chris Tomlin, aki annyi nagyszerű dalt írt, egy nagyon lelkes, vidám ember, aki ért a szerepléshez, de azt is el tudta érni, hogy mégse ő legyen a középpontban. Bár este 9 és 12 között már kissé fáradtak voltunk, mégis jó élmény volt. Az az 1-2 Nagypéntekkel kapcsolatos dal, amit játszottak az jelentőségteljessé is vált az este folyamán (pl. a Jézus halálát követő vihart nem volt nehéz elképzelnünk lelki szemeink előtt).

Az alkalomról készítettünk is néhány hihetetlenül jó képet is ;) és itt most meg is mutatunk néhányat. Ha valakit érdekel, tudunk még küldeni hasonló professzionális színpadi fotókat...

áldott hiba

Ma nagyon vidító dolog történt. Már lassan egy hónapja vártunk egy neten megrendelt és kifizetett könyv érkezésére, naponta ellenőriztük a kis postafiókunkat, de semmi, egy hete írtam az eladónak, de továbbra is semmi reakció. Ma végre válaszolt, véletlenül úgy könyvelték el a megrendelésünket, hogy már feladták, de feladni véletlenül elfelejtették. A fickó egy nagyon szórakoztató bűnbánó, és engesztelő levelet írt, amiben tudatta, hogy ma elsőbbségivel útra kelt a könyv, és mellékelt hozzá két bónusz könyvet is engesztelő ajándékként. Annyira boldoggá tett vele, hogy csuda. Kérdem én, megtörténhet ez Magyarországon valaha? Merem remélni. Ha kereskedő lennék, ilyen szeretnék lenni:) Megírtam neki, hogy 'errare humanum est', és hogy könnyű volt megbocsátani egy ilyen őszinte és szépen megírt levél, meg az extra könyvek után és persze pozitív feedback-et adunk majd neki. Annyira jólesett kedves szavakat meg feloldozást írni neki, és jóvá tenni a napját, vajon Isten is így örül, miközben megbocsát? Bár van különbség a hiba, meg a bűn közt. Az egyik csak bosszúságot okoz, a másik fájdalmat is, de mindkettőre ugyanazzal a szégyennel reagálunk. Na mindegy, mégse jó a párhuzam. Reflektálhattok.

Szakdoga

Leadtam... megint

Tegnap küldtem el a szakdolgozatom második piszkozatát témavezetőmnek, másodolvasómnak, meg még olyanoknak akik segíteni tudnak a stilisztikai dolgokban.

Március 15-éig kellett először leadni, és nagy megkönnyebbülés volt túl lenni rajta. Igen ám, de annál nehezebb volt aztán ráébredni, hogy még mennyi kijavítani való van, és mi minden maradta ki, ami jó lenne, ha benne lenne. Tehát a dolim felizmosításával telt el az előző két hét, és miután jövő héten leadom hivatalosan is, még azután is valszeg vissza küldik, hogy a formai javításokat elvégezzem. Kicsit macerás...

Na mind1

Lényeg, hogy úgy tűnik kivételesen nem az utolsó pillanatra készül csak el valami, amint dolgoztam és ez nagyon jól esik. Ezzel bebizonyítottam magamnak valamit...

tavaszi furcsaságok

Hát eddig nem tudtam, hogy allergiás vagyok a pollenre. De már több, mint egy hete kapar, szúr a torkom, folyik az orrom, és ma már le is vagyok gyengülve. Először azt hittem, megfáztam, de tegnap felvilágosítottak, hogy a pollen a bűnös. Képzeljétek, itt annyi pollen van a levegőben, hogy a kocsik teteje tiszta sárga tőle, meg ha kimész a nadrágod alja is besárgul egy kis idő után. A lakosság egy része beteg, kerüli a kintlétet... A fákról meg miniatűr zöld kukacok lógnak láthatatlan damilfonalakon. Érdekes tapasztalat. Még szerencse, hogy rengeteget esik az eső, mert így tisztul a levegő, bár a hangulatunknak nem tesz jót ez a sötét, nyirkos, hűvös idő. De az illatok fenomenálisak és soha nem látott virágokban gyönyörködünk...

A hét képe

Ma nincs különösebb írni valónk, viszont közzé teszünk egy jó kis képet (hangmester.hu fórumáról). Íme:

Ja, nem. Szerintünk ez nem gáz :D

Egy érdekes korreláció...

Mikor kijöttünk Amerikába az egyik nagy meglepetés az volt számunkra, hogy az amcsiknak tényleg a méret a lényeg. Vagyis vagy nagy kell, hogy legyen valami, vagy sok kell legyen belőle (vagy mindkettő). Így van ez a kocsikkal is. A legtöbb háztartásban legalább két autó van, és sokan vezetnek ilyen óriási platós autókat...

De a nagy felfedezésünk az volt, hogy azok az amerikaiak, akiknek kisebb autójuk van (vagy mondjuk "csak" egy) érzékenyebbek más kultúrákra, így a magyarra is. Az összes amerikai barátunknak kis autója van!

Ez kérem szépen egy szép kis szociológiai felfedezés akárhogy is nézzük... :D