Ezra blogol

Ezra vagyok és ez az első bejegyzésem:) Bocs, hogy ilyen sokáig hallgattam az életem fejleményeiről, de nagyon elfoglaltak vagyunk mindhárman a családban. MA voltunk kedvenc doktornéninknél, aki nagyon megdicsért, hogy milyen szép hosszú baba vagyok. Annyi bókot kapok, azt se tudom már hova gyűjtsem őket. Az utcán is folyton néznek, meg örömet, jó egészséget kívánnak, megáldanak. Úgy látszik elvarázsolok mindenkit, aki a közelembe kerül. A szüleim ezt a jelenséget Ezrápiának nevezték el (ez az Ezra boldogság-terápia rövidítése). Ma például egy Barnabás nevű kislegény megölelgetett és megpuszilgatott, az az érzésem jó barátok leszünk még. Megint újabb szórakozásokra tettem szert. Mostanában szeretek buborékozni a nyálammal, meg néha jólesik nagyokat cuppogni kajálás közben, aztán kifújni a tejcsit. Felfedeztem az ujjaimat is, szeretem bekapni az egész öklömet, de főleg a mutatóujjamat szopom lelkesen, mert a hüvelykujjam nem elérhető az általános fityiszmutató tartás miatt, amit már születésem óta kedvelek. Extatikus öröm tölt el, miközben a fejem fölött lógó esőerdő-levélen himbálózó állatkákat bámulom. Ilyenkor koncentrálok, kacagok, beszélgetek velük. Megtanultam nagyra kerekíteni a szemem, bandzsítani meg már rég tudok. Ha már a szemlélődésnél tartunk, továbbra is a hálószobánkban levő csillár a kedvencem, bár a könyvespolc és az anyuék ruhásszekrényén levő nonfiguratív minta is észveszejtő. Imádok ezeket bámulva álomba szenderülni kenguru-kisfiú módjára kenguru-anya, vagy kenguru-apa karjaiban. Szuper ez a rugózó-ugráló életmód a nagy kék gömbön. Olyan uncsi lenne folyton csak feküdni. A nagy barna-csíkos kendőt is imádom, olyan fincsi benne anyuhoz vagy apuhoz bújni, nézelődni a városban, a villamoson, és ringatózva elaludni a jólismert hangok, illatok közt megbújva. Minél többet vagyok a kendőmben, annál jobb kedvem van nappal is. Reggelente vagyok mondjuk a legboldogabb, ilyenkor beszélgetünk a szüleimmel, és örülünk az életnek, ők láthatóan extázisba esnek, amikor az új mutatványaimmal előrukkolok. Elkezdték fésülni a hajamat, ez is nagyon kedvemre van, egészen elérzékenyülök tőle. Voltunk már parkban is, olyan szép ez a nagy kékség, ami betakarja a világot. Egyébként azt mondják baromi jól áll nekem a kék...A játszószőnyegem is kék, de utálok hason feküdni rajta...Szeretem átaludni az éjjelt és szüleim szuszogására ébredni, anyun is kellemes békapózban elszenderedni egy finom szopi után, Lilla jövendő-keresztanyun is nagyon kényelmes az alvás, meg persze Gizi nagyin is:) Szeretem az arcotokat és szeretek mosolyt ajándékozni mindenkinek, aki rámnéz. A szerencsésebbeknek mesélek is boldogságomról, vagy sírok ha fáj az emésztés. Most ennyi jutott eszembe. A képek is beszélnek. Legközelebb talán videóval is előrukkolunk.