Ma szabadnapunk volt, ami jól is jött, mert nagyon sűrű a program, és nagyon elfáradtam már tegnap estére. Tehát ma kicsit tovább aludtam, és aztán elmentem egy félnapos útra a Jó reménység fokához. Az út gyönyörű öblökön és hegyeken át vezetett, és közben egy kis pingvin-kolóniát is útbaejtettünk. Bevallom őszintén ezekre a kis jószágokra voltam leginkább kíváncsi, de maga a tenger látványa is magával ragadó volt. A Jó reménység fokánál messze a tengerben látni lehetett, ahol megtörik a hullám egy bizonyos helyen. Nagyon sok hajó azon a bizonyos helyen futott zátonyra, és az a szikla most is ott van. Maga a fok is szép volt, valami nagyon ősi, elfeledett művész keze nyomáról tanúskodnak a sziklák, amik ott találhatók.
Az úton láttunk még baboont, struccot, és kormoránt, és egy vörös-narancs szárnyú fekete testű afrikai madarat is, aminek sajnos nem tudom a nevét (lehet, hogy valaki ornitológiában jártas meg tudja ezt nekem mondani).
Az úton láttunk még baboont, struccot, és kormoránt, és egy vörös-narancs szárnyú fekete testű afrikai madarat is, aminek sajnos nem tudom a nevét (lehet, hogy valaki ornitológiában jártas meg tudja ezt nekem mondani).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése