Gyülik elsőre

Az elmúlt hónapban több gyülit is felderítettünk. A következőkben ezekről a közösségekről írunk egy kicsit.

Decatur Presbyterian Church:
Ez egy hagyományos gyülekezet Decatur belvárosában (tehát ha azt hitted, hogy Amerikában minden gyüli olyan, mint a Hillsong, hát nem pont). A liturgiájuk hasonlít a reformátushoz, de több reszponzórikus (válaszolgatós) rész van benne. Amikor itt voltunk:
+ Egy jó igehirdetést hallottunk az énekek énekéről;
+ adtak ebédet;
+ egy nagyon jó orgonát hallhattunk megszólalni (trombita hangja volt a trombita hangszínének!).
+ überkirály volt az áldás (kapcsolódott az elhangzott igehirdetéshez, )
- Ez egy hagyományos gyülekezet, hagyományos problémákkal (sok idős, és nem olyan sok kapcsolat az emberek közt)
- én személy szerint nem annyira csípem az orgonát és csak 2 ének volt...
- kicsit száraz volt maga az istentisztelet

Buckhead Church:
http://www.buckheadchurch.org/
Ez egy ún. mega-church több ezer taggal. Egy hatalmas épületben volt az istentisztelet, egy hatalmas koncert-teremben. Az alkalom modern volt, nagyon egyszerű liturgiával.
+ Jó zene (alternatív rock)
+ sok embert megnyernek Jézusnak (csak aztán az emberek nagy része tovább áll)
- Sajnos Rock koncert lett az éneklésből, nem dicsőítés (az énekes mindenféle hülyeséget mondott a dalok közben - azt sem értem, hogy miért beszélt egyáltalán)
- az előadó (prédikátor?) ki volt vetítve egy hatalmas vászonra (miközben a kapcsolatok fontosságáról beszélt, ráadásul az imádság közben "fel is emeltetett", ugyanis a vetítő vászont felvonták közben), ez elég kiábrándító volt

(innentől nem gondolkozom +okban és -okban)

Ebenezer Baptist Church:
http://www.historicebenezer.org/Home.html
Ez az a gyülekezet, ahol Martin Luther King Jr. szolgált. Egy igazi fekete gyülekezet nagy kórussal, furcsa kalapokkal, és valamelyest családias hangulattal. Itt nem mindig tudtuk követni az eseményeket, de a lelkesedés magával ragadó volt.
Itt is megvendégeltek minket jókor voltunk jó helyen :) A prédikáció nem volt rossz, de nem is volt emlékezetes.

Columbia Presbyterian Church:
Ez is egy hagyományos gyüli, de kisebb, családiasabb. (Ide igazából azért mentünk, mert kaptunk ebédet, de az igehirdetés itt is nagyon jó volt. Az ige olvasásáról szólt)

All Souls Fellowship:
http://www.allsoulsfellowship.org/
Legutóbbi vasárnap itt voltunk. Ez egy nem rég plántált gyülekezet. Érdekes módon itt is gazdag liturgia volt (amit végig magyaráztak a liturgiás lap széljegyzetén). A gyülekezetbe belépve egy nappaliban találtuk magunkat, ami elég izgalmas volt.
A liturgia legérdekesebb része az volt, amikor mindenki kimehetett 5 percre kávéért (hogy lehessen beszélgetni, kapcsolatokat építeni)
Mai zenét játszottak, igényesen, Istenre fókuszáló szövegekkel.
Megkísértett minket a gondolat, hogy ide csatlakozzunk majd...

várva-várt Alma Alba advent

Megérkezett ez a kis fehér valami, amit majd csak most kezdünk felfedezni... Már szinte szégyelljük bevallani, hogy ismét valami újdonságra tettünk szert. Reméljük azért még nem
gurulunk nagyongyorsan lefelé a fogyasztói társadalom lejtőjén. :D

meló

A Decatur Presbytarian Churchben akadt mindkettőnknek egy kis munka, ami meglehetősen kapóra jött és ráadásul még szeretjük is. Endre elszántan terít, felszolgál és takarít az esti vacsora előtt, alatt és után, miközben én kinn a játszótéren vigyázok a gyerekekre. Gyönyörűek, ugye? És nem is rosszak egyáltalán, nincs gond velük.

ezt nem fogjátok elhinni

Tudom, h. sokatoknak nehéz lesz ezt irigykedés nélkül olvasni, de meg kell osztanunk ezt a hatalmas élményt:)...

Egy eszméletlenül jó koncertsorozaton vettünk részt a minap: Third Day, Jars of Clay, Switchfoot, Robert Randolph and the FamilyBand. Cirka 4 és fél órás volt a show, mi a gyepen ültünk a legolcsóbb 25 dolláros jegyünkkel, de ez nagyon jó kis helynek bizonyult, mert így is baromi jó volt a hangzás. A Jars-os énekest valamivel szerényebbnek, visszafogottabbnak, meg alterosabbnak képzeltem el (kicsit Backstreet Boys-osnak hatott a hófehér együttesük), de őrült jó hangja van és profi volt az egész zenekar; furcsa volt, h. előzenekarként láttuk őket. Az RRFB jó kis blues-os hangulatzenét nyomott, az egyetlen üzenet: Feel good. A Switchfoot-ot most hallottuk először és mondhatni, mély benyomást tett ránk, az énekes gyermeki szabadsága a színpadon és a közönség soraiban, a meghökkentő váltások és a kreativitás, amivel izgalmassá tették a színpadképet, a Kurt Cobain-re emlékeztető arc és egyszerűség, a profi hangzás, mind összejátszott abban, hogy nagyon megszerettük ezt a bandát. A helyi származású Third Day méltó befejezése volt a sorozatnak, érezhető volt a váltás a sokszor prófétikus hangvitelű koncertfeelingből az istentiszteletbe. Az első daluk a Creed volt, amit teli torokból énekeltünk Atlanta felett. Az volt az érzésem, h. ebben a zenében és ezekben a szövegekben életre kel Isten szeretete, egyenesen a szívembe hasít, és gyermekké formál. Ilyen még nem nagyon történt mostanság öregeskedő, visszahúzódó lelkemmel: azt kívántam bárcsak soha ne lenne vége ennek a koncertnek. Az énekes azon kívül, hogy erős apai arculattal bírt, ami nálam mindig pozitívum, itt is nagyon dinamikus volt, tudta, hogyan kell a közönséget felszabadítani, besegíteni az életre kelt dalok világába. Nem is tudtam, h. már 17 éve Third Daykednek. A végén pedig dalonként feljöttek a színpadra a többiek, és együtt játszottak. Külön isteni ajándék volt számomra a "Fly away", ami az egyik kedvencem a Jars-tól. (Őrülten szeretem a halál utáni örömről és hazáról szóló dalokat) Még most sem hiszem el, hogy ott voltunk...

És ekkor esett meg első találkozásunk egy magyar honfival: Szilágyi Csaba, kórházlelkész barátunk ül mellettünk a gyepen, ő furikázott minket a koncertre (aztán másnap a magyar közösségbe, amiről majd külön is megemlékezünk). Azóta se tudok se angolul, se magyarul szóban értekezni normálisan, az agyam tiszta kavar:)

Bővebb infó a csapatokról a honlapjaikon, általában a zenéjükbe is belehallgathattok, a Third Daynek pl. ingyenesen hallgatható rádiója van:

http://www.jarsofclay.com/
http://www.switchfoot.com/
http://www.robertrandolph.net/
http://www.thirdday.com/

Mi az evangélium? II.

Elkészült a kis dolgozatom a fenti címmel. Angolul. Ha valakit érdekel, remélem az alábbi linken el tudja érni.

http://docs.google.com/Doc?id=dhnfhkcv_3gwnxq7gb

Köszönöm azoknak, akik korábban válaszoltak erre a kérdésre. Természetesen továbbra is lehet írni arról, hogy mi az evangélium.

művelődés

Nemrégiben részt vettünk egy Arts Festival-on a Piedmont Parkban, ahol nagyon sok szép, különleges és érdekes alkotást láttunk, sokféle édes finomságot megkóstolhattunk, és konstatálhatom, ha ide születtem volna tuti, hogy képzőművész lennék. Itt a helyi művészek kis bódékban kiállítják az alkotásaikat, amiket meg lehet vásárolni (sokszor akár 1000 USD-ért). Van aki zenél, van aki piszkos kocsik üvegére firkál, van, aki jógázik. Jó az egész hangulata és nagyon inspiráló. Pár diákkal ellátogattunk a High Museum of Arts-ba is, ahol élő jazz fogadott, mondanom sem kell, a zene jobban lenyűgözött, mint az alkotások. Bár volt 3 Monet, ami nagyon megragadott.

Nem vagyok én western filmbe való

Bár nem vagyok fekete, sokszor inkább érzem magam afrikainak, és lelkileg sokkal közelebb áll az ő spiritualitásuk, mint a sajátunk, ami sokszor "hiszek hitetlenül" hit, elhaló és elkalandozó imádság, heti vagy havi bibliaolvasás, stb. Bár innen indulok én is, szeretnék "délebbre utazni" az imádság terén.

Ma este beszélgettünk Kabaiyával, és ő elmondta, hogy felkel 4kor, hogy imádkozzon, aztán 5kor visszafekszik. Aztán, amikor reggel felkel, imádkozik és igét olvas. Délben szintén olvas igét. Aztán este, úgyszintén igét olvas és imádkozik (amikor otthon van, akkor este a családjával együtt tart csendességet).
Az egyik óránkon a tanár azt javasolta, hogy próbáljunk meg naponta 15 percet imádkozni. Kabaiya kérdése az volt, hogy ha valaki nem tud imádkozni, akkor miért akar pásztor lenni? Ha pedig pásztor akar lenni, akkor miért kell imádságra kényszeríteni? Jogos kérdés... és nehogy bárki félreértsen, nekem is kihívás a napi 15 perc imádság is.

A napokban olvastam Dánielről, hogy naponta 3x imádkozott. Ezt persze korábban is tudtam róla, és mindig is egyfajta példának tartottam. Ami viszont csak most világosodott meg előttem az az, hogy ő egy magasbeosztású állami tisztviselő volt, minden bizonnyal ezernyi feladattal és mégis volt ideje naponta 3x imádkozni. Tehát nincs kifogás...

bal eset

Túl jól működött az első fék, és hirtelen a földön találtam magam, a biciklit meg egy oszlopra akadva. Első és remélhetőleg utolsó balesetem eredménye: néhány zúzódás a bal oldalamon, kisebb agyrázkódás és izomfájdalmak. Hál'Istennek nem a városban történt, így nem öltem meg senkit, és megtanultam, h. soha többet nem használom az első féket. Gyakorlom a hátonfekve alvást (Hanna, te most tudod miért fontos:))

Mit szeretsz Magyarországban?

Az elmúlt napokban sokszor sikerült magunkat zavarba hozni amikor megkérdezték tőlünk, hogy mit szeretünk Magyarországban. Hisz problémánk van a korrupt politikai vezetéssel, a félrevezető médiával, a kiüresedő egyházunkkal, hogy nehéz mit felelnünk egy ilyen kérdésre. Kritikus szemléletünk alig engedi, hogy meglássuk a jó dolgokat, amik országunkban vannak.

Ezért közzé tesszük ezt a kérdést, remélem mindannyiunk gyarapodására:
Mit szeretsz Magyarországban/ a magyar emberekben?

(Köszönöm Elődnek, Gyurinak és Andrisnak, hogy leírták, szerintük mi az evangélium, a továbbiakban is hozzá lehet szólni ahhoz a bejegyzéshez.)

Képek Atlantáról

Ha szeretitek a felhőkarcolókat, akkor biztos érdekelnek titeket azok a képek, amiket Atlantában készítettünk (néhányat egy szálloda 7xedik emeletéről). A bal oldalon a képre kattintva lehet megtekinteni a galériát.

egy kis frissítés a lakásról

Ez itt a bejárati ajtónk.


A kolink neve egyébként: Simons-Law




A hálószobánk elég nagy, ez a képen pont nem látszik.

cserediákcsapat

Kedvenc barátainkkal: Endrétől balra kezdve: Sung-eun (Kórea), Matt (England), Kabayia (Kenya), Khan (Jamaica)

Nagyon jól kijövünk és összetartunk, magányos lennék nélkülük. Kabayia szerint kenyai misszionáriusok leszünk:)

Mi az evangélium?

Ezt a kérdést tette fel a tanárom az első órámon tegnap. És mivel érdekel, hogy mit gondolnak barátaim és ismerőseim erről, ezért most én is felteszem nektek ezt a kérdést.

Mi az evangélium?

A megjegyzésekbe várom a válaszokat.

néhány véletlenszerűen összeválogatott részlet a 2. hetünkről

Itt vagyok ám én is a napfényes Campuson (attól függetlenül, hogy Eneh már szinte teljesen átvette az irányítást :P). Az elmúlt napokban megismerkedtünk a többi külföldi ösztöndíjassal, és nagyon megszerettük őket, úgyhogy a következőkben írunk majd egy kicsit róluk. Egyelőre csak annyit, hogy a következő országukból jöttek: Anglia, Jamaika, Kenya, Kórea. Úgyhogy annyira sokszínű, amennyire csak lehet :D (Mondjuk Dél-Amerikából nem jött senki, de van itt egy srác, akivel már megismerkedtünk. Meg egy New York-i gyerek is van, aki lojális a nemzetközi diákokhoz :D) Egyelőre sokat sétálunk erre-arra, de már sokan ígérték, hogy elvisznek minket ide-oda, ha akarjuk. Hát vannak terveink...:D
Az egyetemen mindent elmondanak nekünk, már egy kicsit sok is volt az eligazításokból... De azért sok mindent megtudtunk (otthon pl. a szakdogám leadása előtti héten jöttem rá, hogy van olyan, hogy mokka.hu Hálás lettem volna előtte:/) Még egy idősebb diákkal is összeismertettek minket, aki a "Companion"-ünk lesz az év során. A miénk Charles, akitől rögtön kaptunk is egy Columbia-s pólót, meg egy vacsora-meghívást. Egyszerűen mindenki elhalmoz minket mindenféle kedvességgel.
Ami folyamatosan a fejemben jár, hogy ne hagyjam ki Istent mindebből, amit itt kapok. Nyilvánvaló, hogy sokféleképpen jelen van az életünkben, és a körülményeinkben, de szeretném tudatosabban Vele megélni ezt az évet, hogy minden amit csinálok, az a lelki formálódásomat segítse elő. Ezért imádkozhattok is. :D

Madártávlatból

Üdv!


Nagyobb térképre váltás

A teniszpályák melletti épületben lakunk (a parkoló közvetlen közelében).
Úgyhogy megskubizhatjátok a környéket.
Különösen vizuális/detektív típusoknak ajánljuk :D

Végre sikerült

A második próbálkozás már eredményes, köszönet Livinek:)

Háttérben a "konyhánk", hál'Istennek még nem hasonlítható
a normafai állapotokhoz...persze itt kevesen főzőcskéznek.