Tudom, h. sokatoknak nehéz lesz ezt irigykedés nélkül olvasni, de meg kell osztanunk ezt a hatalmas élményt:)...Egy eszméletlenül jó koncertsorozaton vettünk részt a minap: Third Day, Jars of Clay, Switchfoot, Robert Randolph and the FamilyBand. Cirka 4 és fél órás volt a show, mi a gyepen ültünk a legolcsóbb 25 dolláros jegyünkkel, de ez nagyon jó kis helynek bizonyult, mert így is baromi jó volt a hangzás. A Jars-os énekest valamivel szerényebbnek, visszafogottabbnak, meg alterosabbnak képzeltem el (kicsit Backstreet Boys-osnak hatott a hófehér együttesük), de őrült jó hangja van és profi volt az egész zenekar; furcsa volt, h. előzenekarként láttuk őket. Az RRFB jó kis blues-os hangulatzenét nyomott, az egyetlen üzenet: Feel good. A Switchfoot-ot most hallottuk először és mondhatni, mély benyomást tett ránk, az énekes gyermeki szabadsága a színpadon és a közönség soraiban, a meghökkentő váltások és a kreativitás, amivel izgalmassá tették a színpadképet, a Kurt Cobain-re emlékeztető arc és egyszerűség, a profi hangzás, mind összejátszott abban, hogy nagyon megszerettük ezt a bandát. A helyi származású Third Day méltó befejezése volt a sorozatnak, érezhető volt a váltás a sokszor prófétikus hangvitelű koncertfeelingből az istentiszteletbe. Az első daluk a Creed volt, amit teli torokból énekeltünk Atlanta felett. Az volt az érzésem, h. ebben a zenében és ezekben a szövegekben életre kel Isten szeretete, egyenesen a szívembe hasít, és gyermekké formál. Ilyen még nem nagyon történt mostanság öregeskedő, visszahúzódó lelkemmel: azt kívántam bárcsak soha ne lenne vége ennek a koncertnek. Az énekes azon kívül, hogy erős apai arculattal bírt, ami nálam mindig pozitívum, itt is nagyon dinamikus volt, tudta, hogyan kell a közönséget felszabadítani, besegíteni az életre kelt dalok világába. Nem is tudtam, h. már 17 éve Third Daykednek. A végén pedig dalonként feljöttek a színpadra a többiek, és együtt játszottak. Külön isteni ajándék volt számomra a "Fly away", ami az egyik kedvencem a Jars-tól. (Őrülten szeretem a halál utáni örömről és hazáról szóló dalokat) Még most sem hiszem el, hogy ott voltunk...
És ekkor esett meg első találkozásunk egy magyar honfival: Szilágyi Csaba, kórházlelkész barátunk ül mellettünk a gyepen, ő furikázott minket a koncertre (aztán másnap a magyar közösségbe, amiről majd külön is megemlékezünk). Azóta se tudok se angolul, se magyarul szóban értekezni normálisan, az agyam tiszta kavar:)
Bővebb infó a csapatokról a honlapjaikon, általában a zenéjükbe is belehallgathattok, a Third Daynek pl. ingyenesen hallgatható rádiója van:
http://www.jarsofclay.com/
http://www.switchfoot.com/
http://www.robertrandolph.net/
http://www.thirdday.com/
2 megjegyzés:
áá, most tényleg irigykedem:)
pedig már azt hittem, kinőttem a koncertrejárásból, de most rájöttem, hogy azért szívesen elüldögelnék a napsütésben pár órát ilyen zenéket hallgatva:)
szép napokat nektek, sok ilyen élményt!:)
Tyűűűha!!! Már kezdtem azt hinni, hogy a mi életünk a legizgalmasabb a világon, de úgy látom, mostanság veletek még több minden történik! :) Téllleg én is ott lettem volna ezen a kis koncertfolyamon!!!
ÉÉÉS! Szeretnélek titeket megbízni, hogy pár rendes Jars of Clay cd-t hozzatok majd nekem, persze kifizetem ;) Bár még az messze van, de remélem nem felejtjük el!
Megjegyzés küldése