Ma ellátogattunk egy amerikai-kóreai gyülekezetbe, egy nagyon kedves párral, Johnnal és Leslievel, akik aztán bevezettek minket a kóreai konyha rejtelmeibe is. Az istentiszteleten valahogy nagyon otthon éreztük magunkat, bár nem sok fehér volt rajtunk kívül:) Profi, David Crowder színvonalú zene, baromi hangos. Lelkes, szintén hangos prédikáció a Szabbathról, egyszerű liturgia. Kicsit lehetett volna kóreaibb:), de a lelkiség, a tűz ott volt mögötte.
Az étteremben, Endre már a kezdetektől profin bánt az evőpálcikákkal, szerintem ez valami gitáros trükk, mert nekem nem sikerült egymástól függetlenül mozgatnom az ujjaimat, és mivel nagyon éhes voltam, egykettőre feladtam a dolgot. Nem vagyunk nagy halevők, a szétmálló furaállagú tofu-levestől, meg zselés tengeri herkentyűktől nem fut össze a nyál a szánkban, de mindenesetre izgalmas volt kipróbálni ezeket az ismeretlen ízeket. Az viszont elragadó, h. mennyire közösségi az egész étkezés, pici tálakban van kitéve mindenféle zöldség, meg csíra, meg hínár, meg ki tudja mi még, aztán mindenkinek vagy egy kis rizses tányérja, meg egy finom sült hala, középen a forró leves, meg a sült disznóoldalas, meg marhaszeletek hagymaágyon. És mindenki pálcikázhat összevissza, mindenhez rizs dukál persze, mert alapvetően minden nagyon fűszeres, és kicsit csípős is. Szép színes és barátságos étkezési forma, és meglepően laktató is, csak a levessel jóllaktam volna. Ja, és mindehhez árpateát ittunk, ha jól értettem. A legkülönlegesebb ajándék és legnagyszerűbb meglepetés a nap folyamán viszont a hatalmas pelyhekben hulló hó volt, igen Atlantában, március elsején, teljesen váratlanul. És ömlött órákon keresztül nagy pamacsokban, pedig már kirügyeztek a fák is, a campuson 3 hóember köszöntött minket, ahogy hazaértünk. Mivel a hó errefelé ritka, mint a fehér holló, az emberek beijednek az utakon, amúgy sem nagyon tudnak vezetni sokan, és rengeteg a baleset, óriási a dugó, mindenki rohan a boltba tejért, meg kenyérért, mint tornádóveszélykor. Ráadásul nincsenek sószóróik, szóval ha fagy, veszélyes az élet. Még jó, h. nem kell mostanában kimozdulnunk... Hamarosan megint 25 fok lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése