lopás 2

A Szöszmösz-blogon találtam ezt a fantasztikus videót, muszáj nekem is közzétennem. Köszönjük Livi. Annyira gyönyörűek a tájak, az emberek, a szabadság, a sokszínűség, hihetetlen, hogy ebből a buta kis táncból mennyire sugárzik az ÉLET. Vágyom utazni, keresni, meglátni, élvezni a Szépséget, ami körülvesz. Ez a világ románcra van teremtve, többet kéne a természetben időt tölteni. Nemsokára mehetünk majd túrázni:) Nekem a bennszülöttek a kedvenceim, meg a színes ruhás-kendős lánycsapat...Jó szórakozást!

Where the Hell is Matt? (2008) from Matthew Harding on Vimeo.

A környezettudatos betűtípus

Eneh nemrég talált egy betűtípust, ami mivel lyukacsos, kevesebb tintát használ, így jobban védi a környezetet. Mivel érdekelt a dolog, utána is jártam, hogy honnan szerezhető be ez a zöld font, ám kiderült, hogy pénzbe kerül, és egy szoftvert is kell telepíteni hozzá.

Utána viszont felfedeztem egy másik rövid írást, amiből kiderül, hogy a Century Gothic betűtípus (ami alapból része az MS Office-nak) legalább olyan tintatakarékos, mint az Ecofont, ráadásul szebb is .

Tehát itt a felhívás: ha teheted, használj Century Gothic betűtípust, hogy ezzel is óvd a környezetet!

Mi is ezt tesszük.

újabb szenvedély kinézőben

Már megint lopok valamit Sarahtól, rasztamama példaképemtől. Egyébként a szülőmedence ötlete is tőle származik, örök hála és köszönet Kocsmáros Gabinak, hogy elvezetett a blogjára. (Nézzétek meg ezt a gyönyörű diavetítést az ő szüléséről, amikor kismamaságom alatt megijedtem a szülés kihívásától, mindig ezt a videót néztem meg és újra megjött hozzá a kedvem/bátorságom). De visszatérve az újabb szenvedélyre, most, hogy kezdek talpraállni, és tervezgetem, hogy végre újra sportolni fogok, a hullahopp-őrület kezd hatalmába keríteni. Azért a NIA mellett is szeretnék még kitartani. Na, nemcsak a szimpla ovis derék- meg csípőnkörzés érdekel, hanem egyfajta koreografált, spontán táncművészet. Ez a videó talán segít bemutatni:


Ráadásul a Balkán Beatbox az egyik kedvenc zenénk Ezruval manapság, sokat hallgatunk még Tracy Chapmant, Eva Cassidy-t, Selah-t, Christafarit, Santanat, Nadishana-t, meg hangdrumot.

Várom az érdeklődők, csatlakozni kívánkozók jelentkezését. Ha valaki tud Budapesten működő hullahopp klubról, lécci szóljon. Már ki is néztem az Ebay-n egy profi szétszerelhető, hordozható hullahoppot.

Szülés apaként

Már több mint egy hét eltelt Ezra születése óta, de a születés élménye még mindig friss bennem. Csodálatos érzés, hogy én is ott lehettem első és egyetlen férfiként. Persze könnyűnek nem volt könnyű számomra sem. Látni valakit szenvedni, akit szeretek, és akin nem tudok segíteni, nem jó érzés. Más hasonló helyzetekben tehetetlennek érezném magam. Férfiként így is nehezemre esett, hogy nem tudok semmit tenni, "csak" ott kelle lennem Eneh mellett. De Isten megadta, hogy Tőle kapott bizalommal tudjam szemlélni a helyzetet. Tudtam imádkozni, tudtam Eneht bátorítani, és átéltem közben magam is a születés szentségét. A halálhoz hasonlóan ez is drámai, csak nem olyan tragikus.

Így, hogy ott voltam Eneh mellett a szülésnél, kicsit úgy éreztem, hogy az ő beavatása a szülői létbe az enyém is. Úgy látszik férfiaknál semmi nem megy automatikusan... sem a férfivá válás, sem az apává válás.

Van az életemben egyfajta megtörtség azzal kapcsolatban, hogy eléggé férfi vagyok-e, jó férj vagyok-e, és jó apa leszek-e, a szülés során azt éreztem, hogy Isten elvégzett bennem dolgokat, szerető Apukám lett, aki áldását adta az életemre, és ezáltal megtanított (és tanít) arra, hogy lehetek jó apa. Nem gondolom, hogy ez könnyű lesz, vagy hogy nem lesznek a jövőben nehézségeim ezzel kapcsolatban, de Isten elvette az alapvető félelmeimet ezzel kapcsolatban, amiért nagyon hálás vagyok.

E mellett a szülésnek a természetessége is nagyon megragadott, és az, hogy szinte magától született a gyerek, nem is Eneh erőlködte ki, hanem tényleg eljött hozzá egy erő, ami magával hozta a babát...
Mivel teológus vagyok, nem tudtam megállni, hogy ne gondoljak a kegyelemre, ami szintén így jön el, nem az erőlködéstől, hanem magától.

Bár mindenkinek más ad biztonságot, és más lehet fontos a szülésben, nekünk nagyon sokat jelentett és jó tapasztalat volt. Életreszóló élmény... és életünk eddigi legnagyobb kalandunk kezdete...

Ezra mindennapjai

Ma már tündéri gyerekorvosunktól is hallottuk, h. Ezra tökéletesen egészséges, mindene jól működik, szinte lokálja a tejet, így csak 5 dkg-ot fogyott születésétől fogva, most 3,85 kg. Édesen mosolyog álmában, néha kacag is, nem lehet betelni a szépségével. Az utolsó 2 éjjel már jól aludtunk, meg szopiztunk is, előtte voltak üvöltősebb, hasfájósabb napok. Borzasztóan élvezzük a szülőséget, Endre tegnap először magára is kötötte a csöppséget, bejövős.

Szüléstörténet-Eneh

Éjjel 1: 16-kor elment a magzatvíz, örömmel vegyes ijedelem: ez már az!! Telefon a bábának: nyugalom, várunk. Éber fájásmérecskőzés, horgolás, ima, Életadó Igék olvasása egész éjszaka a nappaliban a kanapén... Rendszertelen fájások: 5-8-12-15-6-7 perc. Végre itt a reggel, továbbra is rendszertelenek, de egyre erősebbek, guggolva, négykézláb, fekve, járva, táncolva, ringatózva, kapaszkodva tűrés, levegőzés. 1 órakor Bogi megérkezik, sürög-forog a konyhában, sajttál, gyümölcstál készül, meg finomságtál mandulával, mogyoróval, aszalt szilvával, barackkal, áfonyával... zene: Nadishana, megnyugtató bába-látogatás délután 4kor: már 4 cm-nél járunk, pedig ez még csak a rákészülés!!! új energia...hit-bizalom erősítő közös ima, néha fújtatva filmezés Endruval és Bogival...medencefeltöltés... 5 óra: aktív szakasz kezdete: végre rendszeresek a fájások 4-5 percenként, várva-várt finom vízbehuppanás...Mérhetetlen megkönnyebbülés és szabadság a víz, könnyen mozgok benne, melegen simogat, kiáll a görcs a testemből, ellazulok, bába, dúla megérkezik, folyamatos fájdalomkönnyítő derékmasszázs, muskotályzsálya illat, félhomály, relaxáló, tengeres delfines zene, egyre intenzívebb, hosszabb extatikussá váló fájdalom... 8 körül hányás: végre itt az átmeneti szak... hisztérikus utolsó 2 cm, kicsit ketten Endrével, Endre nyugodt, biztonságot ad, biztat, minden rendben, mindjárt meglátjuk Őt... érzem a fejét a kezemmel, kb 9:45 körül jön már a kitolás!! szétszakadok vajon bele? horror ez a csontos fájdalom. vajon még egy óra? folyamatos gátvédelem, partraszállás a célegyenesben, guggolva nem jó, négykézláb az igazi...nem is én nyomok, a testem életre kelt és teljesen átvette az irányítást, én csak nyögök-ordítok hozzá, pár perc és 9:55 ooopsz már kint is van, hallom a hangjait, végtelen boldogság, gurgulázó öröm, nem is fáj már egyáltalán... Gyönyörű, rózsaszín, tiszta, nagy baba, éber, szemlélődő... leírhatatlan szépség lélegzik, motoszkál, keres a hasamon... jönnek még a fájások, hozzák a lepényt is, gyönyörű, hibátlan az is...vizsgálatok, mindketten jól vagyunk, Endre elvágja a köldökzsinórt ahol már nem lüktet, nem is vérzem annyira hála az Arnica kezelésnek...kicsit magas a pulzusom, de hát ennyi adrenalintól hogy ne lenne? Lemosdatnak, fekszem a babával, bába, dúla elköszön, ámulatban közös hálaima, megérdemelt pihenés, persze nem bírok aludni:)

Köszönöm a csodálatos csendes jelenlétet, a biztatást, a hitet, az imát, a támogatást, a finomságokat, a barátságot Endrének és Boginak, a bábámnak és a dúlámnak pedig a szakszerű, bölcs segítséget, az alázatos szolgálatot, a gyengéd támogatást, az odaadó szeretetet, amivel hozzásegítettek egy ilyen gyönyörű, stresszmentes szüléshez. Mindenekelőtt azonban Mennyei Apukámnak köszönöm, hogy ígéretéhez hűen biztonságban világra segítette Ezránkat.

Ezennel tanúskodom róla, hogy létezik az az erő, ami eljön a nőkhöz és magával hoz egy gyermeket. Nekem csak engednem kellett, hogy ez az erő átsüvítsen rajtam és kivárni a babámat. Tényleg valami misztikus, természetfeletti valósággal találkozhattunk mindannyian pénteki"utazásunk" során.

Kiss Ezra Levente

Megszületett a kisfiúnk. Április 30-án 21:55-kor jött a világra otthon. Nagyon jó, hogy így most is otthon lehetünk. Majd még tervezünk írni arról, hogy milyen volt a szülés és hogy éltük meg, de addig is itt van néhány kép Ezra első napjáról.