CsaTa 2010

Ringatózunk

Most értünk vissza a Kesztyűgyárból Ringatóról és eszembe jutott, h. erről még nem is írtam a blogon, pedig nagyon szeretjük. A Ringató egy olyan foglalkozás, ahol anyucik és babucik együtt énekelnek, mondókáznak egy félórát kodályi elvek alapján. Ahogy Hermann Alice is írja a művészeti nevelésről: "Aki szereti a szépet, az életet szereti..." Én a legtöbb mondókázós ölbeli játékot, altatót itt tanulom, meg a homályba merült régről ismert dalok is itt jutnak eszembe, frissülnek fel, másznak át a passzívból az aktív készletbe. Ezrus ma leginkább a mesés-színesre festett falat meg a gyerekeket bámulta:) rám se nézett végig:( Hát igen, szerintem önálló kis baba lesz, ha egyszer lábra pattan. A Ringató mára kisebb mozgalommá fejlődött, és Budapest több kerületében, meg több vidéki városban is folynak foglalkozások egész évben. Csak ajánlani tudom. A családi találkáról visszafele jövet például Ezrusnak többször sírásra görbült a szája, de egy-egy mondókával sikerült felvidítani, és pár dal alatt álomba is szenderült a kocsiülésben, ami nagy dolognak számít nálunk. A képen a foglalkozások alapján készült CD-vel ellátott könyv látható, ami nagy segítség itthon, hogy eszembe jussanak a szövegek.

Kollekció-kiegészület

Ma megint bővült a kendő-kollekciónk, remélhetőleg utoljára. A kendősmamik hajlamosak a halmozásra, mert annyiféle gyönyörű kendő van, mind máshoz illik, mást tud. Én még egész szolidnak számítok a magam 3 kendőjével és azzal igazolom magam, hogy mindenképp kell egy melegebb szövött kendő, egy nyári könnyű, meg egy rövid otthonra, meg kisebb kiruccanásokra. Ez a rövid talált meg most minket egy gyönyörű 2-es méretű (270 cm) rubin-mandarin indio formájában. Egy kedves Mamamitól vándorolt át hozzánk. Rögtön ki is próbáltam vele a csípőkötést, Ezrus életében először tolerálta ezt a kötési módot:) és nagyon élvezem, h. egyszerre láthatjuk egymást is, meg azt is látja amit én. Tök jó, h. nem 5 méter anyaggal kell dolgozni, hanem pont annyival, hogy épphogy jó. Ez a kedvenc kötési módom vele amúgy. Apa is kipróbálta... A képeken látszik, h. Ezrus cseréli a babahaját, kíváncsi leszek, milyen lesz a következő. Ja, és most már szinte mindig hangosan nevet, amikor meglátja magát a tükörben, na meg huncutul elbújik. Még nem is ajánlottam a mamamit, pedig minden nap lógok rajta egy kicsit a 8. keres anyucik fórumán:) Ez egy szuper oldal, amelynek a fórum részén mindenféle mamis dologról folynak beszélgetések, meg olcsóbban hozzá lehet jutni használt kendőkhöz, hordozókhoz, mosható pelusokhoz, és jó tippek, tanácsok hangzanak el mindenféle életvezetési téren is, lehet ismerkedni környékbeli anyucikkal, meg a kötődő nevelés szépségeivel, tapasztalataival. Most jövök rá, milyen jó fordítás ez a kötődő, ugyanaz a töve, mint a kötésnek, kötni, kötődni. Akit érdekel, járjon utána. Innen lehet kötős videókat is kutakodni.

Ezra a vízben

Végre sikerült eljutnunk babaúszásra, már 3 hónapos kortól lehet, de minden szombaton volt valami, meg orvosi igazolást is kellett beszerezni hozzá. Itt voltunk és a Stoller Kati féle módszer alapján ment az óra, vagyis a félóra, ami pont elég is volt szerintem, mert lefáradtunk a végére, meg megéheztünk rendesen. Az a módszer lényege, hogy vannak egyszerű kis gyakorlatok, amiket mondókákkal, dalokkal hangszerelve végzünk el. Nagyon nagy élmény volt, Ezrus rendkívül élvezte a dolgot, egyáltalán nem sírt, inkább izgatott volt, ügyesen uszikált és csapkodta a vizet, a foglalkozásvezetők is nagyon kedvesek és odafigyelőek voltak. Baromi meleg volt az usziban és a víz is langyos volt, kicsit se ijedt meg, amikor a legelején meglocsolgattam vele. Apa sajnos nem tudott jönni (a legtöbb babával mindkét szülője ott van), de majd legközelebb. Szerintem nagy úszó lesz a fiunkból ha így folytatjuk:)

Hordozni jó!!

Egy ideje többet hordozom Ezrus babát, mióta elolvastam Büki Andrea könyvét a kötődő nevelésről. Eddig is tudtam, hogy a hordozás számtalan jót tesz a babával mind fizikai, mind lelki téren, mind a mentális fejlődés terén, de most, hogy kicsit gyakorlottabb és bátrabb lettem a kötésben, sokkal nagyobb kedvvel és vehemenciával próbálkozok. Elkezdtem megtanulni bonyolultabb háti kötéseket youtube-os videókról (Földi Zsuzsa profi kötőművésztől), és mérhetetlenül kényelmesebbnek bizonyulnak az eddig ismert sima batyunál... mondjuk Ezrus sokat ficánkol, meg kiegyenesíti a lábát, így nem is árt megerősíteni a batyut, h. a békatartás megmaradjon. Na persze közrejátszik a dologban az is, h. van egy új fincsi-puha, vékony csigás didymosunk, ami szinte kötteti magát. Anyáék kedvéért viszont beruháztunk egy szuper csatos hordozóba is, így a nagyszülők, családtagok is hátukra vehetik a babucit. Ezrus borzasztóan szeret benne nézelődni a városban, idegenekre mosolyog, ismerkedik, dumál, és nem utolsósorban hatalmasakat szunyál és utána nagyon boldogan ébred... A Beco-ra esett a választásunk, mert ez tűnik a legkisebb, legkönnyebb és legegyszerűbb megoldásnak és a dizájnja is lenyűgöző a többi formázott csatos hordozóhoz képest. Mivel itthon szörnyen drága, szülőhazájában vettem meg, az amcsi Ebay-en keresztül és Szandra barátnőm szállítja haza 1 hét múlva. Aki nem akar bíbelődni a kötéssel, annak kiváló, és a belsejébe varrott y betétnek köszönhetően hordozóval együtt le lehet venni a babát és átcsatolni egy másik személyre, ami nekünk nagyon jól jön. Egyébként egy hegymászó nő tervezte a profi túrahátizsákok felépítése alapján. Most a hordozoházas Beco van nálunk kölcsönben kipróbálásra. Szuper.