2011. október 20., csütörtök
másik Pap-házba költöztünk
Szerettük az előző lakhelyünket, amíg Ezra el nem kezdett járni és megőrülni, h. nincs tere. Hálásak vagyunk a Salétrom utcai gyülekezetnek, hogy otthont adtak nekünk. De egyre fokozódott a családi frusztráció, amit még tetézett a küzdelem a lépcsőkkel lakáson belül és kívül, a sérvem miatt ugyanis nem lenne szabad emelgetnem Ezrát és ezt lehetetlen megoldani ennyi lépcsőnél, ha nem akarok fél napot azzal tölteni, h. hívogatom, de nem jön, menekül, próbálom megfogni a kezét, de nem hagyja, kitépi, eltol, visít, kitekeri magát a kezemből. Na meg annyira vágytam egy napos, nagy konyhára, ahol ő is tevékenykedhet és talán van esélyem főzni, anélkül, h. egyfolytában szabotálná. Arra is vágyódom régóta, h. legyenek közvetlen szomszédaim, főleg kisgyerekesek!!, akikkel megismerkehetnénk, összebarátkozhatnánk, és így sokkal inkább missziósan élhetnénk szeretett Józsefvárosunkban:) Elkezdtünk albérletet nézni, összeírtuk egy cetlire, mi az amit szeretnénk, hogyan képzeljük el ideális esetben új otthonunkat. Bogival 1x-2x imádkoztunk ezért a helyért és képzeljétek el, hogy az első hirdetés, amit találtunk, mindennek eleget tett, ráadásul rendkívül kedvező áron kínálták. Hmmm, gyanús, h. ilyen olcsón adnak ki egy ekkora lakást, mi lehet vajon a bibi? Hát nincs bibi, egyszerűen extra jófejek és vidéki becsületes emberek a főbérlőék. Ráadásul tök közel van a Grundhoz, meg az Orczy kerthez is!! Úgyhogy Ezra most sokkal nagyobb térben rohangálhat, nekem meg van egy szuper nagy napfényes konyha-étkezőm, virágokat meg zöldségeket ültethetek majd a függőfolyosóra és titkos módokon szerető mennyei Apukám még egy ki sem mondott vágyamat is teljesítette: boltíves a konyha és az étkező közti átjáró. Apró rögtönzött kedvesség a Mindenhatótól, vagy inkább hatalmas bizonyíték, hogy legtitkosabb vágyaimat is ismeri és számon tartja, ahogy a hajszálaimat is. És van hatalma megválaszolni kétségbeesett kéréseinket, vágyódásainkat idejében. Jelenleg egész családunk regenerálódik, friss ötletekkel és kreativitással teli. Vicces, hogy a házunk előtt van egy járdasziget, amin egy emléktábla jelzi, hogy itt valaha egy Pálos kút volt, és ezeket a téglaházakat, papházaknak nevezik, mert szeminaristák, kispapok építtették őket a múlt században.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ó, de jó! :)
nagyon örülök, hogy olyan helyetek van, amire vágytatok! :)
és a költözés amúgy is egy olyan jó dolog!!!!
legalábbis én mindig szeretek átrendezni mindent. attól új lendületet kap a lakás, meg kicsit az életünk is. :)
puszi, majd megnézünk egyszer titeket az új helyen is!
hű, de jó lenne találkozni, csak most látom, h. írtál, Gigi!
Megjegyzés küldése