Túl jól működött az első fék, és hirtelen a földön találtam magam, a biciklit meg egy oszlopra akadva. Első és remélhetőleg utolsó balesetem eredménye: néhány zúzódás a bal oldalamon, kisebb agyrázkódás és izomfájdalmak. Hál'Istennek nem a városban történt, így nem öltem meg senkit, és megtanultam, h. soha többet nem használom az első féket. Gyakorlom a hátonfekve alvást (Hanna, te most tudod miért fontos:))
5 megjegyzés:
Huha, hala Istennek hogy nem tortent nagyobb bajod!!! Gyors gyogyulast neked!!
Az elso feket persze muszaj hasznalni, csak ovatosan adagolva, mivel az sokkal hatekonyabban fekezi a bicajt.
Jaj, hugicám! Úgy sajnálom, ez már szinte halálközeli élmény lehetett... remélem gyorsan kihevered testileg lelkileg... Egyébként azt tudom, hogy Endre mit csinál, de te végülis dolgozol valahol... vagy még munkát keresel..? -nem emlékszem a pontos terveitekre...
Andrisbátyus! Már jól vagyok köszi, lassan varasodok:) Én szakdolgozok, dolgozni csak akkor akarok többet, amikor kész vagyok a szakdolikkal.
Most hetente 2 órát gyerekekre vigyázok egy gyüliben.Amúgy főzök magunkra, meg részt veszek, amiben lehet. Jó kis relax ez nekem.
Én ezt tizenpáréves koromban eljátszottam már az első saját pénzemből vett versenybicajjal murván :)
Amúgy az első fék használata nem mellőzendő, csak mértékkel és a hátsó fék kiegészítéseként teendő.
Javulást! :)
Szia Eneh !
Hála Istennek, hogy jól vagy.
Olyan jó olvasni, és látni benneteket.
Megjegyzés küldése