Amit a legutóbbi gitáros bejegyzésemnél még nem árultam el, az az, hogy nemcsak kipróbáltam a gitárokat, hanem másnap rögtön meg is nyertem egy aukciót, így már csak idő kérdése volt, hogy kézbe kaparintsam ezt a narancs-metál hangszert.
A gitár egy keresztyén stúdió zenészé Brian Neal-é volt, így ebben (meg a színben is) isteni vezetést is sejtettünk.
Ami nagyon aranyos volt, hogy Eneh szinte nagyobb örömmel fogadta az új kütyüt, mint én. Ő is velem együtt izgult ahogy kibontottuk, és aztán együtt is csodálkoztunk.
Remélem az, hogy még egy gitárom van Isten nagyobb dicsőségére és nem az én egóm hízlalására fog szolgálni.
Amúgy ez egy PRS CE-24 20th Anniversary Edition. Asszem mahagóni teste van, juhar nyaka és rózsafa fogólapja.
A nyaka olyan gyors, hogy szinte beleszédülök. Egyáltalán nem megterhelő játszanom rajta. Csak sokszor úgy érzem, hogy a gitárnak kell várnia, hogy megmozduljak :) Fel kell még nőnöm hozzá... de inspirálni fog a játékra.
4 megjegyzés:
Congrat, Mr. Endre-the-Edge! :))
Jól áll! :)
használd egészséggel!
Sok áldást!
áááá gyönyörűűűű!!! :] gratula!
Szuperül néz ki!
Megjegyzés küldése