Épp egy 3 és fél napos kurzuson veszek részt, ahol a keresztény spiritualitás legfőbb elemeitkutatjuk és gyakoroljuk. Foglalkozunk a bencések, a református hagyomány, és az Új-, és Ószövetség spiritualitásával. Elég teoretikus szinten folyik az egész, ami számomra nagyon ellentmondásosnak hat a téma miatt, amit sztem sokkal inkább gyakorolni kell, mint beszélni róla. Ezen nem volt akkora hangsúly. Az a benyomásom, h. ezek a presbiteriánus vezetők nagyon kedves, jó emberek, akik hűségesen szolgálják Istent, de nem ismerik a Lélek átütő erejét és szabadságát. (Az istentiszteletek, áhítatok liturgiája tartalmában mindig nagyon jó, de nincs mögötte mélység és erő, inkább olyan feszült és üres, színtelen szagtalan a dolog.)
Már kezdem megszokni, h. a személyem általában provokatív tényező ilyen helyzetekben, egyrészt mert furán nézek ki, meg nem vagyok lelkész, meg nincs sok mosolygós make-up-om, másrészt mert mindig előrukkolok egy-két meghökkentő utalással természetfeletti lelki ajándékokra, vagy nem csak szimbolikus értelemben csodás megtapasztalásokra, meg sírok ima alatt, meg ilyesmi...
A legnagyszerűbb felfedezésem a kurzus alatt az volt, hogy az életünk is egy hihetetlenül értékes és megismételhetetlen szent könyv, aminek minden lapján ott van Isten ujjlenyomata, és amin ugyanúgy elmélkedhetek, mint a Biblia történetein. Hatalmas örömmel töltött el lejegyezni az életemet, az áldásokat, fájdalmakat, és küzdelmeket, amiket 26 év alatt átéltem. Gyönyörködöm a Felséges gyógyításában, bölcsességében, jelenlétében, és felfedeztem és megszerettem magamat is ebben a folyamatban. Arra is ráébredtem, hogy nagyon fontosak és komolyan veendők a szívem legmélyén rejtőző erős vágyak(pl. hogy szenvedélyesen szeretnék fordítani, meg művészkedni...), mert azok nem csupán az én önző elmém szüleményei, hanem a Felséges tervének tükrei is. Gyakran túlságosan szigorúak vagyunk magunkkal, pedig az Atyánk gyengéd és türelmes velünk. Nagy álmom, h. lefordítsak egy könyvet, ami különböző lelki gyakorlatokat mutat be, meg hogy imalabirintusokat készítsek.
Egyébként a lelki gyakorlatokkal (="spiritual disciplines", tudtok erre jobb fordítást?) már tavaly óta jobban meg akartunk ismerkedni, erre mi történik? A diákfeleségek egy erről szóló könyvet választanak tanulmányozni még szeptemberben, majd jön ez a kurzus, amire három másik ilyen könyvet kell elolvasnom, közben a Vineyardban erről kezd el egy prédikációsorozatot Chris (foundation stones of Christianity címmel), az AllSoulsban meg boldogan csatlakozok egy könyvklubhoz, ahol a "Simple Spirituality" c. könyvet olvassuk és dolgozzuk fel hetente. Ez már kicsit túlzás szerintem:)
.jpg)
