még egy legenda, a szó eredeti értelmében

Sok mindent kéne összefoglalnom, de most csak egy könyvről írok...Most fejeztem be Frederick Leboyer "A gyöngéd születés" (1974!!!) című csodás írásának olvasását. Mindenkinek ajánlom, aki valamilyen módon érdekelt a témában. A szerző egyébként szülész, és a csecsemő szemszögéből követi végig a születést és tanácsokkal látja el az olvasót, hogyan lehet ezt az élet-halál-harcot minél könnyebbé, szebbé és értelmesebbé tenni az újszülött és a szülők számára is. Mert ha odafigyelünk, bizony előfordulhat olyan is, hogy az újszülött nem kétségbeesett, rémült ordítással indul neki az életnek, hanem az életet üdvözlő öröm-kiáltásokkal.

Az író mindezt sokszor költői vagy drámai köntösben fogalmazza meg és képekkel tarkítja, könnyen és gyorsan olvasható, életreszóló olvasmány.

Közlök egy rövid részletet étvágygerjesztőül:

"Igen, ez a születés,
egy ártatlan meghurcolása,
kínzatása, kálváriája,
Micsoda naivitás azt gondolni, hogy semmi sem marad meg ebből a kataklizmából!
Mindenütt megvan a nyoma:
a bőrben, a csontokban, a hátban,
a lidérces álmokban,
az őrületben,
közös őrületeinkben: a börtönökben, a kínzásokban.
A mítoszok , a legendák,
a szent könyvek
mi másról vallanak,
ha nem erről az odisszeáról?"