Családi idill folyt.köv.-miskolci képek

Bűvöletes reggeli ezrápiában szenvedő nagyszülők, keresztanyus bóbiska, nagyis-szemüveg-vadászat, fodrászkodás, Apa dógozik, nagyapa büszkesége...

Miskolc-Devecseri kaland

Hétvégén Miskolcra és Devecserbe látogatott a Kiss család... Jólesett a családi szeretetközel, a fincsi falusi levegő, a közelkék bárányfelhős ég, a kutyusok vicces babaőrizete... Ezrus éhes méhecskeként röppent Kati nénje öléből virágról virágra, repülve érdeklődött Lillus öléből a kutyikák iránt, jót aludt nagyin, meg a hátamon, sokat játszott, hason tornászott, csillárokat, falakat tanulmányozott, és töltődött a lelke a sok rajongó szeretettel. Miskolcon meglátogatta nagyapát munkaközben is a 3A buszon. A szülei pedig kicsit végre kikapcsolódhattak, olvasgathattak, intézkedhettek, internetezhettek szabadon. Köszönjük a szuper hétvégét.

Nappal is alszik!!

Ezrus alvási szokásai érdekesek: éjjel kímél minket, legkésőbb fél 11kor, de manapság 9 körül minden nap elalszik, vagy magától, vagy szopival, nappal viszont eddig nem bírt elaludni csak kendőben, de akkor akár több órára is:) Viszont a nagy melegben, meg betegen (pl. múlt héten) nem hordozhatom állandóan ezt a meglehetősen nagyranőtt babuci-huszárt. Egyébként megállapítottuk Endre bácsival, hogy eléggé katonás formája van a kisdednek a nagy hosszú testével, izmos kis végtagjaival, így találó rá a Levente név is. Köszönet a sárosapataki nagyszülőknek és főleg a tiszteletbeli aneszteziológus varázskezű Endre bácsinak, elsajátíthattunk néhány tuti nappali altató módszert. Így van naponta kb 3x1 órám, amikor nem kell a babust szórakoztatnom és tudok takarítani, meg ilyesmi. A legtutibb az Adamo hinta, a másik, h. az Ábeléktől kölcsönkapott babakocsiban tologatom az álommanóval küzdő szemét törölgető, ásítozó, nyöszörgő bubukát. A régebbi módszereink - ülőlabdán ugrálózás, táncolás, dalolás, kendőzés, ölben ringatás, szopi - is beváltak arra, h. elaludjon, csak miután letettem, 5-10 perc múlva fel is ébredt a drága, meglehetősen sírós kedvvel általában. Persze a vidéki levegőn nem szokott annyi gond lenni az alvással, mint itthon... Újabb tudományai a fordulgatás ide-oda, a képen épp a Szamárral ismerkedik bőszen, a simogatás, fogás, karmolászás, hajtépés:), lábfelhúzogatás, összesurmálás, na meg már legalább 5féle beszédstílust elsajátított, most a kedvence a sikítozós-kiabálós-kurjongatós és nagy vigadalmunkra elkezdett kacagni ébren is (álmában már régóta tud). Huncutkodva ismerkedik idegenekkel a hátamról bámészkodva, rájuk néz, aztán bebújik a nyakamba, ennivalóan édes...

Első babás nyaralásunk

Már nagyon kikészültem az itthonlétben, főleg mert le is betegedtem pár napra múlt héten. Kapóra jött a lehetőség, h. leruccanjunk 3 és fél napra a Velencei tóra egy jóbarát házaspárral, Mogival és Áronnal. A baptista imaház vendégszobájában aludtunk, ahol jó hüsi volt. Nekem a nyaralás-pihenés kb. egyet jelent a vízzel, máshogy nem is tudok könnyen kikapcsolódni, de első nap olyan hűvös volt a parton délután is, h. nem volt kedvem bemenni fürdeni, viszont szombaton hatalmasat pancsoltunk Endruval, míg Mogiéknak a parton kint gagyogott Ezrubaba. Ő sajnos nem rajongott a hideg vízért: csak a kis talpához ért néhány csepp és nagy ordításba kezdett, úgyhogy nem erőltettük, majd babaúszáson... A gárdonyi szabadstrand lett a kedvencünk, felfújtuk a montenegrói matracunkat, és kaptam Endrétől emlékbe egy szuper retrós felfújható gumikereket is. A hekk iszonyú finom volt, na meg a sültkolbász is. Szülés óta először éreztem, h. kikapcsolódok és pihenek. Köszönet Áronnak és Moginak. Mogitól tanultam egy mongol altatót is, amit azóta sokat éneklek:) Kipróbálhattuk a Gigiféle sajátkotyvasztású napozókrémemet is, ami Ezrusnál meg Endrénél bevált, én nagyon kicsit leégtem a vízben. És nemrég jöttem rá, hogy a napozó a legjobb fegyvernek bizonyult a koszmó ellen, ugyanis a baba fejét is bekentem vele, és tegnap az összes koszmó elhagyta a kisbabus fejecskéjét. Eddig erre az olívaolaj nem volt képes. A vasárnap délelőtti istentisztelet nagyon frissítő, leleplező és egyben felszabadító volt. Jól éreztük magunkat ebben az élő, felszabadult, tüzes baptista gyülekezetben. Nagyon megkedveltük Sanyit, a lelkészt is, alázatos, humoros fickó, mindig a fején találja a szöget, de valahogy nagy szeretettel és kedvesen.

Nőnek, férfinak lenni, könyvajánló

Tegnap végre átvettem várva-várt csomagomat a bookdepository-től, az általunk ismert legszuperebb könyvet a nőiségről és férfiúságról. A női rész címe: Captivating, azaz Elragadó...de jó is lenne lefordítani magyarra!!

Az átlagos keresztény nőiségről szóló könyvekkel ellentétben nem azt dörzsöli az orrod alá, h. ilyen a tökéletes nő, te bizony meg se közelíted ezt a Példabeszédekbeli Ikont (Péld 31), de ezt a 10 lépést követve megjavulhatsz. Ez a könyv inkább azt taglalja, h. nőként, a teremtés koronájaként:), hogyan tükrözzük vissza Felséges Teremtőnk finom, gyengéd, misztikus és vad vonásait és milyen sebek, félelmek torzíthatják el ezt a dicsőséges ragyogást az arcunkon. A szerző házaspár ajánlja, hogy mindkét nem képviselői olvassák el a másik nemről szóló részt is, alig várom, hogy belevágjak a férfiaknak szóló Wild at Heart-ba (Szíve vad) is. Kötelező olvasmány mindenkinek!!

Egyébként a bookdepository honlapról postaköltség nélkül lehet megrendelni könyveket külföldről nagyon baráti áron, ez nagyon szép tőlük szerintem, mondhatni egyedülálló.

Instant költözős móka Talipontosokkal

Tegnap egy délután alatt összeállt egy Talipontos csapat, hogy kiköltözzünk abból a lakásból, amelyikben tavasszal az istentiszteleteinket tartottuk (hogy miért kellett onnan kiköltöznünk, az egy külön bejegyzést megérne...). Ezzel a kis csapattal (Ibolya, Ákos, Lali, Mályki, Csaba és jómagam) aztán secperc alatt össze hordtuk a dolgokat (vagyis 2 óra alatt).

A legizgalmasabb epizód az volt az egészben, amikor én az utcán ültem egy fotelben, őrizve a cuccokat, és mikor elhaladt mellettem egy idősebb néni, beljebb húztam a székem. Erre néhány méter után visszajött a hölgy és ezt mondta: "Szeretném, ha ezt elfogadná." és ezzel a kezembe nyomott egy üveg barna sört. A többiek alig hittek a szemüknek, amikor megláttak az értékes nedűvel, és sóvárogva nézték, remélve, hogy majd ők is kapnak belőle. Aztán volt aki próbálkozott ezzel az utcán fotelbe ülős módszerrel, de hasztalan... nem lehet ezt csak úgy akárhogy csinálni... :)

Szóval ezzel is megvolnánk... a gyülekezettel keressük az új helyünket, van is 1-2 dolog kilátásban, de az már biztos, hogy a lakásból már kiköltöztünk.

Lalival a végén arról beszéltünk, hogy annyira jó móka volt, ezt valamikor meg KELL ismételni. De ahogy alakulnak a dolgok aligha kell ezt külön kérni, biztos, hogy lesz még költözésben részünk. Viszont tényleg jó móka volt, ami szerintem költözésnél nagy szó! Éljen a Talipontos költöztető brigád!

Apa kocsit hajt...

Mondhatná Ezra, ha ismerné a Tudósok zenekar méltán híres számát (Ez az). Már előző hónapban letettem a KRESZ-vizsgát (1 hibaponttal... :) Az elmúlt héten pedig már volán mögé is ültem. Úgyhogy mindenki vigyázzon az utakon... :D

Amúgy izgalmasak ezek az első órák, nagyon élvezem őket, bár érzem, hogy van még mit tanulnom. De hát fura is lenne, ha nem lenne, hisz eddig alig volt tapasztalatom az autózással. Csak Ábel öcsém mutatott meg 1-2 dolgot pár éve, meg Lillus sógor, meg egyszer vezettem Amerikában egy automataváltós kocsit (bár gondolom mondanom se kell, hogy az mennyire más).

A szlalomozás már kezd menni, már általában a padka mellett is jól tudok megállni, és lejtőn kézifékkel elsőre el tudtam indulni! (Bár később voltak ezzel problémáim...) Érdekes módon egyelőre balra hátra jobban tudok tolatni, mint jobbra előre... fura...

Bár lehet, hogy még jó ideig nem lesz autónk, azért annak is örülök, hogy a teológiánál megfoghatóbb, gyakorlatiasabb dolgot tanulok. Na nem mintha a teológiának nem lenne gyakorlati következménye... Na mindegy, a lényeg, hogy ez egy nagy kaland most számomra, és kíváncsi vagyok hogy alakul majd.