Első babás nyaralásunk

Már nagyon kikészültem az itthonlétben, főleg mert le is betegedtem pár napra múlt héten. Kapóra jött a lehetőség, h. leruccanjunk 3 és fél napra a Velencei tóra egy jóbarát házaspárral, Mogival és Áronnal. A baptista imaház vendégszobájában aludtunk, ahol jó hüsi volt. Nekem a nyaralás-pihenés kb. egyet jelent a vízzel, máshogy nem is tudok könnyen kikapcsolódni, de első nap olyan hűvös volt a parton délután is, h. nem volt kedvem bemenni fürdeni, viszont szombaton hatalmasat pancsoltunk Endruval, míg Mogiéknak a parton kint gagyogott Ezrubaba. Ő sajnos nem rajongott a hideg vízért: csak a kis talpához ért néhány csepp és nagy ordításba kezdett, úgyhogy nem erőltettük, majd babaúszáson... A gárdonyi szabadstrand lett a kedvencünk, felfújtuk a montenegrói matracunkat, és kaptam Endrétől emlékbe egy szuper retrós felfújható gumikereket is. A hekk iszonyú finom volt, na meg a sültkolbász is. Szülés óta először éreztem, h. kikapcsolódok és pihenek. Köszönet Áronnak és Moginak. Mogitól tanultam egy mongol altatót is, amit azóta sokat éneklek:) Kipróbálhattuk a Gigiféle sajátkotyvasztású napozókrémemet is, ami Ezrusnál meg Endrénél bevált, én nagyon kicsit leégtem a vízben. És nemrég jöttem rá, hogy a napozó a legjobb fegyvernek bizonyult a koszmó ellen, ugyanis a baba fejét is bekentem vele, és tegnap az összes koszmó elhagyta a kisbabus fejecskéjét. Eddig erre az olívaolaj nem volt képes. A vasárnap délelőtti istentisztelet nagyon frissítő, leleplező és egyben felszabadító volt. Jól éreztük magunkat ebben az élő, felszabadult, tüzes baptista gyülekezetben. Nagyon megkedveltük Sanyit, a lelkészt is, alázatos, humoros fickó, mindig a fején találja a szöget, de valahogy nagy szeretettel és kedvesen.