Nappal is alszik!!

Ezrus alvási szokásai érdekesek: éjjel kímél minket, legkésőbb fél 11kor, de manapság 9 körül minden nap elalszik, vagy magától, vagy szopival, nappal viszont eddig nem bírt elaludni csak kendőben, de akkor akár több órára is:) Viszont a nagy melegben, meg betegen (pl. múlt héten) nem hordozhatom állandóan ezt a meglehetősen nagyranőtt babuci-huszárt. Egyébként megállapítottuk Endre bácsival, hogy eléggé katonás formája van a kisdednek a nagy hosszú testével, izmos kis végtagjaival, így találó rá a Levente név is. Köszönet a sárosapataki nagyszülőknek és főleg a tiszteletbeli aneszteziológus varázskezű Endre bácsinak, elsajátíthattunk néhány tuti nappali altató módszert. Így van naponta kb 3x1 órám, amikor nem kell a babust szórakoztatnom és tudok takarítani, meg ilyesmi. A legtutibb az Adamo hinta, a másik, h. az Ábeléktől kölcsönkapott babakocsiban tologatom az álommanóval küzdő szemét törölgető, ásítozó, nyöszörgő bubukát. A régebbi módszereink - ülőlabdán ugrálózás, táncolás, dalolás, kendőzés, ölben ringatás, szopi - is beváltak arra, h. elaludjon, csak miután letettem, 5-10 perc múlva fel is ébredt a drága, meglehetősen sírós kedvvel általában. Persze a vidéki levegőn nem szokott annyi gond lenni az alvással, mint itthon... Újabb tudományai a fordulgatás ide-oda, a képen épp a Szamárral ismerkedik bőszen, a simogatás, fogás, karmolászás, hajtépés:), lábfelhúzogatás, összesurmálás, na meg már legalább 5féle beszédstílust elsajátított, most a kedvence a sikítozós-kiabálós-kurjongatós és nagy vigadalmunkra elkezdett kacagni ébren is (álmában már régóta tud). Huncutkodva ismerkedik idegenekkel a hátamról bámészkodva, rájuk néz, aztán bebújik a nyakamba, ennivalóan édes...