Elkezdődött a nagy búcsúzkodás, nem bírom... Minden nap ezt a kérdést hallom: "Are you ready to go home?" És ilyenkor mindig azt gondolom, h. ha tudnátok milyen régóta készen vagyok hazamenni, bármelyik gépre felpattantam volna, ha lehetett volna:) Nem tehetek róla, én ilyen kis szárnyaszegett száműzött madár vagyok idegenhonban. Persze ez nem zárta ki, hogy sok szép élmény és kapcsolat idefűzzön... Hiányozni fog Decatur, nagyon is. Bárcsak ne lenne minden ilyen kettős, zavaros meg összekuszált. Egyébként mindenféle búcsút utálok és próbálok messzire kerülni, vagy legalábbis elbújni előle. Ez itt nem nagyon fog sikerülni. Nemrég megünnepeltek minket, mert külföldi diákok vagyunk, és borzasztóan meggazdagítjuk a campus életét: finom sütipartit szerveztek, indiai, japán, magyar!!, meg kóreai finomságokkal. Holnap a barátnőim partit szerveznek a tiszteletemre, aztán páran meghívtak utolsó vacsorára, jövő héten megyünk utoljára dolgozni, meg jön a nagy kalapdobálós taláros diplomaosztó, meg piknik, stb. Lassan bezár a clothes closet, már 3 zsák cuccot összeszedtem, amit vissza kell vinni. Csak éljem túl valahogy ezt a sok érzelmi megrázakódtatást:) Pont ilyen kis süni vagyok, szúrós, de édes:)
Köszönet Komáromi Karesznak, meg Katona Orsinak a képért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése