New Orleans 2. rész

Szombaton reggeli után rögtön el is indultunk, hogy bejárjuk a francia-negyedet és megismerkedjünk a város nappali arcával. A séta nagyon jól sikerült, de jól el is fáradtunk benne, úgyhogy kerestünk egy jó kis éttermet, ahol megkóstolhattuk a Jambalaya-t a Gumbo csirkét, meg néhány tengeri herkentyűt (apró tengeri rákokat pontosabban). A kiadós ebéd után pedig beszereztünk egy kis praliné-t, egy jazz-plakát utáni vadászatba kezdtünk (amit aztán éjszaka talált meg Zoli az egyik boltban), hatalmas gombóc fagyikat vettünk, majd egyszerűen kifeküdtünk a fűre a folyóparton, nem messze a gőzösöktől.
Egyébként a sétánk közben egyre csak csodáltuk a kovácsoltvas erkélyeket, melyek New Orleans jellegzetességei. És néha Budapest utánérzetünk támadt (na nemcsak a piszkos macskaköves utcáktól, hanem azok szépségétől is). Több utcazenész produkciójánál is megálltunk (talán mondanunk sem kell, hogy a város majd minden pontján lehet találkozni velük), és némelyikük lélegzetelállítóan tehetséges volt. Közülük is kiemelkedett egy kopasz fekete hölgy, aki Eva Cassidy-t énekelt egy gitárossal, Grandpa Elliot, aki régi nótákat énekelt egyszál magában gyönyörűen szépen, illetve Buckethead, aki egyszerre ütötte a ritmust a vödrön, és rögtönzött szövegeket énekelt bele.
Estére a sétától már kissé elcsigázva tévedtünk a Frenchmen streetre, ahol a legjobb jazz klubbok találhatók. Itt egy Közel-keleti vacsi elköltése mellett döntöttünk, amit nem bántunk meg, bár elsőre nem tűnt túl jónak a hely.
Ezután egy jazz-gitáros és énekes közös játékába hallgattunk bele (zeneileg nekem ez volt a legmegragadóbb) de sajnos itt nem tudtunk leülni így hamarosan tovább álltunk.
Ahogy hazafelé csalingáztunk még belehallgattunk 1-2 banda játékába és megkóstoltuk a híres Hand-grenade koktél, amit aztán jóízűen kortyolgattunk hazafelé.
Vasárnap még meg néztünk egy temetőt (ezekben a föld fölé, tehát temetkeztek általában tehetősebb polgárok), aztán indultunk is hazafele. Csak a tapasztalatért megálltunk még a Gulf-öböl partján, aztán jött az út.
Örülünk, hogy eljutottunk még ide, szerintünk méltó befejezése volt ez itt tartózkodásunknak.