Mostanában olvastam egy könyvet (Brian McLaren: The story we find ourselves in), és több szempontból is megragadta a fantáziámat. Igazából Isten és ember történetét meséli el, rámutatva a nagyobb összefüggésekre, és eközben igyekszik lekaparni azt a réteget a keresztyénségről, amelyet a "modern" világ rápakolt. Az fogott meg leginkább, hogy elutasítja a modernista szétválasztását a természetesnek (natural) és a természetfelettinek (supernatural). Isten ugyanennek a világnak a része, a hatalmának a megnyilvánulásai (például, de nemcsak a csodák) ugyanúgy "természetesek", mint a fizika törvényei. Ez a gondolat most először jutott úgy el hozzám, hogy hitre vezessen, főleg az imádság terén. Amit kérek, az nem valami különleges dolog, hanem természetes. Ehhez még hozzájárul az, hogy (Barth-ot olvasva) felfigyeltem az ÁMEN jelentőségére. Az imánk lezárása kell kifejezze, hogy amit kértünk, azt komolyan gondoljuk. Most, hogy Istent közelebb érzem (nem távoli, természetfelettinek) sokkal könnyebb Áment mondanom. Sőt, máshogy mondom azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése