Mindig is szórakoztattak az utolsómondások, azok a szavak, amiket szerepjáték-hősök, vagy filmszereplők haláluk előtt hebegnek, feltéve, hogy van benne valami sületlenség, ami haláluk okát megmagyarázza (pl.: "csak gyorsabb leszek ennél a négyfejű szörnynél..." Itt vannak még ilyenek: http://www.rpg.hu/ ).
Amit azonban ma olvastam az is ilyen, csak a való világból (és ezért persze nem is olyan vicces...). Tehát egy gyülekezet utolsó szavai: Ezt mi nem így szoktuk csinálni. (We never did it this way before.)
Annyi feladata lenne egy gyülekezetnek ebben a sebzett világban. De ha nem bújik ki az álomvilágából, mert nem "szokott", akkor Isten majd támaszt magának fiakat a kövekből, és azok fogják hirdetni az Ő dicsőségét.
No, kiprédikáltam magam. Megyek aludni.
3 megjegyzés:
Fú, ez most szíven ütött! az oviban, ahol dolgoztam, ez volt az a mondat, amivel a világból ki lehett volna kergetni engem. És kábé naponta hallotam. Jaj! :-(((
Drága Livi,
Most kezdelek megismerni, ugyanis annyira rákaptam a blogotokra, h. naponta 1 órát töltök az olvasásával, elkezdtem elölről, mert olyan szórakoztató és olyan sokat tanulok belőle babadolgokról. Asszem megkérlek majd tanácsosnak, ha odajutunk egyszer végre.Szóval köszi mindent.
:-)
Hát, igazán nincs mit! :-)
Én is nagyon élvezem a Ti blogotokat!
(Az a különbség, hogy Te még lehetsz hozzám hasonló helyzetben, de én már nemigen leszek hozzátok hasonlóban!
Szóval kicsit irigykedem is... Élvezzétek az utazás, a szabadság, a ketteben lét időszakát! :-) Persze ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a babázás rosszabb ennél. Dehogy! Csak az már más műfaj.)
Megjegyzés küldése