Ma is olvastam valamit. Martin Luther Kingtől. Ő a feketék jogaiért küzdött, és a szó legszorosabb értelmében életét adta ezért az ügyért. Ami csodálatra méltó az életében az az, hogy bár nagyon fontos volt számára az, amiért küzdött, mindvégig Isten szószólója maradt (nem vált az emberi jogokért való harc az egyetlen célitűzésévé).
Az egyik prédikációjában beszél arról, hogy ha meghal, miről beszéljenek. Azt kéri, ne beszéljenek hosszan, ne mondják el, hogy Nobel-békedíjat kapott, vagy hova járt iskolába, mert ez nem fontos. Tényleg, mi a fontos? Mi az, amit szeretnénk, hogy elmondjanak rólunk?
Nekem az lenne a fontos, hogy elmondják, az voltam, akinek Isten akart. Betöltöttem rendeltetésem, akármi is volt az. Azt szeretném, ha elmondhatnák, hogy legyőztem magam (vagy Isten győzött le) és így nem magamért, hanem Istenért és másokért éltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése