Áldott Karácsonyt!!

Ezzel a gyönyörű afrikai karácsonyos képsorral és zenével szeretnék nektek Áldott Ünnepeket kívánni Jézus ~2010. szülinapján!! Ajándékba fordítottam kedvenc 8. kerületi Mamamolyaimnak egy rövid Max Lucado karácsonyi üzenetet, amit szeretnék nektek is ajándékozni, mert olyan életszagú. Az Élet Ura valóban imádnivaló (nemcsak csecsemőként:))!!

MaxLucado Egy jászolban kezdődött

Sárkánymaci - avagy az űrhajóssapi dicsérete

A legjobb találmány a világon az űrhajóssapi, mert nem kell külön szöszmötölni a sállal, nem tudja elforgatni, kikötni, meleg, puha, védi az arcát is. Ezt a gyönyörű kifordítható sapit egy kedves Mamamoly varrta nekem, ikeás polártakaróból. Ezrát annyira nem zavarja, amikor feladom rá, inkább majdhogynem elpilled a puha sötéttől:) a városban is mindenki csodálja a kis sárkányt, vagy macit. Szabásminta itt. Lehet, h. magunknak is csinálok ha egyszer lesz varrógépem:)

Ezra a tejvámpír

Már régóta tervezzük közölni a hírt, hogy Ezrusnak ajándékcsoki helyett fogacskát hozott a Mikulás: december 5-én bújt ki a bal felső elsőként, majd a jobb felső pár nappal később és most a bal alsóval nyögünk. Mindez hatalmas éjszakai sírások, álmatlan éjszakák és iszonyú szenvedés közepette. Az alsókkal már nem annyira vészes a helyzet. A dologél meg a chamomille, az osanit meg a viburcol segít kicsit. Meg a köleszabálás is:), de rágóka helyett a friss hideg uborka jobban bejött eddig, a műanyag nem ízlik:) Ja és már látszanak a szemfogak is, készülhetünk a folytatásra:)

Kifőztük Karácsony

egy jó recepteskönyv és még jótékonykodhatsz is vele:)

avokádó-öröm

Egyik kedvenc kajám az avokádókrém, vagy guacamole. Nagyon egyszerű és gyors, egészséges és fincsi. Elég hozzá 1 avokádó, 1 gerezd fokhagyma, fél citrom leve, pár kanál tejföl/kefír/joghurt, egy kis só, bors. Pirítóssal szuper. Ezra is szereti az avokádót majszolni, egyes népeknél ez a babák első kajája. Nemrég rábukkantam, hogy az avokádót könnyedén lehet otthon csíráztatni, és növényt nevelni belőle. Bele is vágtam ebbe a kalandba rögtön: néhány fogpiszkálót szúrsz az óriási magba és ezek segítségével beállítod egy üvegpohárba a vékonyabb részével lefelé, úgy, h. kb az 1/3-a vízbe érjen. Elvileg pár hét alatt levelet fog hajtani, izgatottan várjuk:) Ja, és szuper faragnivaló is ez a dekoratív óriásmag, csak kreatívan!!

Olívaolaj

Livus barátnőm bejegyzése az olajfinomításról nagyon elkeserített. És erre rátalálok erre a lehetőségre: őstermelői olívaolaj rendelhető egy magyar lánytól, aki Toscanában él és beházasodott egy ilyen családba:) És még olcsóbb is, hihetetlen. Vegyétek, egyétek!!

Éljen a facebook, amúgy meg:)

Ül!!!

Ezra kosarat kap

Cape Town 2010 képekben

Gondolatok Cape Townból

A következőkben szeretném megosztani, hogy mely gondolatok ragadtak meg a Lausanne-mozgalom konferenciáján Cape Townban. Ezek nem szó szerinti idézetek legtöbbször, hanem azt tükrözik, hogy én hogy értettem meg egy-egy gondolatot. Általában igyekeztem azt is feltüntetni, hogy kitől hangoztak el, néha kitérek arra, hogy milyen összefüggésben és ha valamit nem tudtam jól lefordítani, akkor azt leírtam angolul is. Remélem legalább néhány dolgot át tudok ezáltal adni abból, amit kaptam.

- Megtaláltad Jézust?
- Nem tudtam, hogy elveszett... viszont én egykor elveszett voltam, és Jézus rám talált.
(Ajith Fernando)

Jézus: Szubjektíven megtapasztalt univerzális igazság.
(Raavi Zacharia)

India’s national motto: “Truth alone triumphs.” (satyam-eva jayate)
India nemzeti jelmondata: “Egyedül az igazság győzedelmeskedik.”
(Andra Pradesh)

(Európa a szekuláris gondolkodásmód hatására vesztette el az evangéliumot.) Ha ismét meg akarjuk nyerni Európát az evangéliumnak, azt leginkább gondolatokon keresztül tehetjük.
(Stefan Gustavsson)

Ez a generáció azt nézi, hogy mit teszünk. (A tetteink, illetve az egyház tettei hitelesítik (vagy hiteltelenítik) az üzenetünket)
(Brema Salter McNeal)

A Közel-Kelet számára Jézus az egyetlen remény.
(Shadia Qubti and Daniel Sered)

A kényelem evangéliumát választjuk, VAGY azt az evangéliumot, amiért mindenünket oda kell adnunk?
(Michael Ramsden)

Isten jobban szereti az embereket mint a növényeket.
(A városban való szolgálat fontosságával kapcsolatban. Mivel a városban sok ember él, Isten nagyon szereti a várost)
(Tim Keller)

Nem tudom mihez kezdene a város e nélkül a gyülekezet nélkül.
(Milyen legyen egy városi gyülekezet, mennyire vegyen részt a város életében)
(Tim Keller)

Elhagyni a tanításunkat az egység kedvéért nem egyezik azzal, amit a Biblia mond.
(Vaughan Roberts)

Isten missziójának legnagyobb akadálya sokszor maga Isten népe.
(Chris Wright)


"Grace drew me home. Truth set me free."
"A kegyelem által hazataláltam, az igazság által megszabadultam..."
(?)

Pingvinek és a Jó reménység foka...

Ma szabadnapunk volt, ami jól is jött, mert nagyon sűrű a program, és nagyon elfáradtam már tegnap estére. Tehát ma kicsit tovább aludtam, és aztán elmentem egy félnapos útra a Jó reménység fokához. Az út gyönyörű öblökön és hegyeken át vezetett, és közben egy kis pingvin-kolóniát is útbaejtettünk. Bevallom őszintén ezekre a kis jószágokra voltam leginkább kíváncsi, de maga a tenger látványa is magával ragadó volt. A Jó reménység fokánál messze a tengerben látni lehetett, ahol megtörik a hullám egy bizonyos helyen. Nagyon sok hajó azon a bizonyos helyen futott zátonyra, és az a szikla most is ott van. Maga a fok is szép volt, valami nagyon ősi, elfeledett művész keze nyomáról tanúskodnak a sziklák, amik ott találhatók.
Az úton láttunk még baboont, struccot, és kormoránt, és egy vörös-narancs szárnyú fekete testű afrikai madarat is, aminek sajnos nem tudom a nevét (lehet, hogy valaki ornitológiában jártas meg tudja ezt nekem mondani).

Cape Town és a taxi

Múlt hét péntek délután (Isztambulon és Dubaion keresztül) megérkeztem Cape Townba, Dél-Afrikába. A Lausanne-i mozgalom konferenciáján veszek részt, ami a világevangélizációval foglalkozik (www.capetown2010.com). Egy családnál van a szállásom az egyik külvárosban, Lansdowne-ban. Egy másik magyarral, illetve egy máltai és egy sri lankai sráccal lakunk együtt. Szombaton Claude-dal (Málta) és Józsival (Hu) elmentünk világot látni. Bementünk vonattal a városköztpontba, és kisétáltunk a kikötőnegyedbe. Közben megebédeltünk egy indiai étteremben, nézelődtünk, fényképezgettünk, és olyan jól eltelt az idő, hogy a visszafelé menő vonatunkat lekéstük... szombat lévén ugyanis fél 7 körül elment az utolsó... Úgyhogy ott maradtunk a belvárosban és ki kellett talánunk, hogy mihez kezdjünk. A szállásadóink azt mondták, hogy valameddig ki tudnak jönni értünk, csak addig jussunk el valahogy.

Cape Townban nagyon érdekes módon működnek a taxik. A hagyományos személygépkocsik mellett, amik elég drágák, minibuszok közlekednek, amik 12-12 személyesek, de annyi embert zsúfolnak be, amennyit csak tudnak.
Mielőtt kijutottam volna, megkérdeztem egy dél-afrikai barátomat, hogy mire vigyázzunk, és az egyik dolog, amit mondott, az pont az volt, hogy ha lehet, akkor ne üljünk be ilyen minibusz-taxikba. De mivel nem volt nagyon más választásunk, beültünk egy ilyen taxiba. Semmi bajunk nem lett persze, viszont így egy nagyon közeli személyes tapasztalatot nyertünk arról, hogy mennek errefelé a dolgok.

A taxiban először kevesen voltunk (és csak hárman fehérek), úgyhogy az úton néha lassított az autó, és az ajtónál ülő srác kikiabált, hogy mi az úti cél, és ha valaki arra tartott, akkor megálltak és felszállhatott. 1-2 ilyen megállás után megtelt az autó, sőt, szerintem olyan 16-an is lehettünk olykor a kocsiban...
Közben nagyon jó fajta reggae zene ment a háttérben, és mi csak mentünk az egyre sötétedő úton. Aztán egy nagyon izgalmas vita kezdődött a mikrobuszban. Volt két utas Kongóból, és az ajtónál álló srác (aki szomáliai volt) elkezdte mondani, hogy a kongóiakban nincs szenvedély, és “sz*r alakok”. Mondanom sem kell, heves szóváltás következett, és néha nem tudtuk, hogy ez hova fog vezetni, de érdekes módon végül teljesen lenyugodva, mosolyogva váltak el egymástól.

Amikor kiszálltunk a mikrobuszból, még egy Whinberg? nevű helyen kellett várnunk pár percet. Ezalatt az idő alatt bementünk egy boltba, találkoztunk kéregetőkkel, és végül egyikük megosztotta velünk az evangéliumot, és mivel nem lehetett érteni mindent, amit mondott, egy muzulmán lány segített 1-2 helyen. Hihetetlen ez a sokszínűség, amivel itt találkozni. Fehérek, feketék és színesek, keresztények, muzulmánok, és nem vallásosak...

Nagyon hálás vagyok ezért a kalandért, mert úgy érzem egy kicsit beleláthattunk Cape Town és a cape town-iak életébe.

lemaradásaink pótlása

Rég írtam, bocsesz... sok minden történt azóta: Ezrus már 5x úszott, merült is boldogan:)
Nagyizott, Vince barátjával ismerkedett, lett egy szuper kis "Harry Potteres" fészke a lépcső alatt, rengeteget nőtt, újabb és újabb babanyelveket fejlesztett ki, és még sorolhatnám. És hát jóvarázslóhoz méltón továbbra is megigéző, varászlatos a jelenléte, pár képen Bogival, delfin-mamájával látható igézés közben:) egyik heti imaközink alkalmával. Ezen a héten a nemzetköti babahordozó hétre járunk egy köpésnyire a Kesztyűgyárba, aki teheti jöjjön el, jók az előadások, lehet kendőkötés- és szopitanácsadást kérni és szombaton lesz tombola is!!

CsaTa 2010

Ringatózunk

Most értünk vissza a Kesztyűgyárból Ringatóról és eszembe jutott, h. erről még nem is írtam a blogon, pedig nagyon szeretjük. A Ringató egy olyan foglalkozás, ahol anyucik és babucik együtt énekelnek, mondókáznak egy félórát kodályi elvek alapján. Ahogy Hermann Alice is írja a művészeti nevelésről: "Aki szereti a szépet, az életet szereti..." Én a legtöbb mondókázós ölbeli játékot, altatót itt tanulom, meg a homályba merült régről ismert dalok is itt jutnak eszembe, frissülnek fel, másznak át a passzívból az aktív készletbe. Ezrus ma leginkább a mesés-színesre festett falat meg a gyerekeket bámulta:) rám se nézett végig:( Hát igen, szerintem önálló kis baba lesz, ha egyszer lábra pattan. A Ringató mára kisebb mozgalommá fejlődött, és Budapest több kerületében, meg több vidéki városban is folynak foglalkozások egész évben. Csak ajánlani tudom. A családi találkáról visszafele jövet például Ezrusnak többször sírásra görbült a szája, de egy-egy mondókával sikerült felvidítani, és pár dal alatt álomba is szenderült a kocsiülésben, ami nagy dolognak számít nálunk. A képen a foglalkozások alapján készült CD-vel ellátott könyv látható, ami nagy segítség itthon, hogy eszembe jussanak a szövegek.

Kollekció-kiegészület

Ma megint bővült a kendő-kollekciónk, remélhetőleg utoljára. A kendősmamik hajlamosak a halmozásra, mert annyiféle gyönyörű kendő van, mind máshoz illik, mást tud. Én még egész szolidnak számítok a magam 3 kendőjével és azzal igazolom magam, hogy mindenképp kell egy melegebb szövött kendő, egy nyári könnyű, meg egy rövid otthonra, meg kisebb kiruccanásokra. Ez a rövid talált meg most minket egy gyönyörű 2-es méretű (270 cm) rubin-mandarin indio formájában. Egy kedves Mamamitól vándorolt át hozzánk. Rögtön ki is próbáltam vele a csípőkötést, Ezrus életében először tolerálta ezt a kötési módot:) és nagyon élvezem, h. egyszerre láthatjuk egymást is, meg azt is látja amit én. Tök jó, h. nem 5 méter anyaggal kell dolgozni, hanem pont annyival, hogy épphogy jó. Ez a kedvenc kötési módom vele amúgy. Apa is kipróbálta... A képeken látszik, h. Ezrus cseréli a babahaját, kíváncsi leszek, milyen lesz a következő. Ja, és most már szinte mindig hangosan nevet, amikor meglátja magát a tükörben, na meg huncutul elbújik. Még nem is ajánlottam a mamamit, pedig minden nap lógok rajta egy kicsit a 8. keres anyucik fórumán:) Ez egy szuper oldal, amelynek a fórum részén mindenféle mamis dologról folynak beszélgetések, meg olcsóbban hozzá lehet jutni használt kendőkhöz, hordozókhoz, mosható pelusokhoz, és jó tippek, tanácsok hangzanak el mindenféle életvezetési téren is, lehet ismerkedni környékbeli anyucikkal, meg a kötődő nevelés szépségeivel, tapasztalataival. Most jövök rá, milyen jó fordítás ez a kötődő, ugyanaz a töve, mint a kötésnek, kötni, kötődni. Akit érdekel, járjon utána. Innen lehet kötős videókat is kutakodni.

Ezra a vízben

Végre sikerült eljutnunk babaúszásra, már 3 hónapos kortól lehet, de minden szombaton volt valami, meg orvosi igazolást is kellett beszerezni hozzá. Itt voltunk és a Stoller Kati féle módszer alapján ment az óra, vagyis a félóra, ami pont elég is volt szerintem, mert lefáradtunk a végére, meg megéheztünk rendesen. Az a módszer lényege, hogy vannak egyszerű kis gyakorlatok, amiket mondókákkal, dalokkal hangszerelve végzünk el. Nagyon nagy élmény volt, Ezrus rendkívül élvezte a dolgot, egyáltalán nem sírt, inkább izgatott volt, ügyesen uszikált és csapkodta a vizet, a foglalkozásvezetők is nagyon kedvesek és odafigyelőek voltak. Baromi meleg volt az usziban és a víz is langyos volt, kicsit se ijedt meg, amikor a legelején meglocsolgattam vele. Apa sajnos nem tudott jönni (a legtöbb babával mindkét szülője ott van), de majd legközelebb. Szerintem nagy úszó lesz a fiunkból ha így folytatjuk:)

Hordozni jó!!

Egy ideje többet hordozom Ezrus babát, mióta elolvastam Büki Andrea könyvét a kötődő nevelésről. Eddig is tudtam, hogy a hordozás számtalan jót tesz a babával mind fizikai, mind lelki téren, mind a mentális fejlődés terén, de most, hogy kicsit gyakorlottabb és bátrabb lettem a kötésben, sokkal nagyobb kedvvel és vehemenciával próbálkozok. Elkezdtem megtanulni bonyolultabb háti kötéseket youtube-os videókról (Földi Zsuzsa profi kötőművésztől), és mérhetetlenül kényelmesebbnek bizonyulnak az eddig ismert sima batyunál... mondjuk Ezrus sokat ficánkol, meg kiegyenesíti a lábát, így nem is árt megerősíteni a batyut, h. a békatartás megmaradjon. Na persze közrejátszik a dologban az is, h. van egy új fincsi-puha, vékony csigás didymosunk, ami szinte kötteti magát. Anyáék kedvéért viszont beruháztunk egy szuper csatos hordozóba is, így a nagyszülők, családtagok is hátukra vehetik a babucit. Ezrus borzasztóan szeret benne nézelődni a városban, idegenekre mosolyog, ismerkedik, dumál, és nem utolsósorban hatalmasakat szunyál és utána nagyon boldogan ébred... A Beco-ra esett a választásunk, mert ez tűnik a legkisebb, legkönnyebb és legegyszerűbb megoldásnak és a dizájnja is lenyűgöző a többi formázott csatos hordozóhoz képest. Mivel itthon szörnyen drága, szülőhazájában vettem meg, az amcsi Ebay-en keresztül és Szandra barátnőm szállítja haza 1 hét múlva. Aki nem akar bíbelődni a kötéssel, annak kiváló, és a belsejébe varrott y betétnek köszönhetően hordozóval együtt le lehet venni a babát és átcsatolni egy másik személyre, ami nekünk nagyon jól jön. Egyébként egy hegymászó nő tervezte a profi túrahátizsákok felépítése alapján. Most a hordozoházas Beco van nálunk kölcsönben kipróbálásra. Szuper.

Családi idill folyt.köv.-miskolci képek

Bűvöletes reggeli ezrápiában szenvedő nagyszülők, keresztanyus bóbiska, nagyis-szemüveg-vadászat, fodrászkodás, Apa dógozik, nagyapa büszkesége...

Miskolc-Devecseri kaland

Hétvégén Miskolcra és Devecserbe látogatott a Kiss család... Jólesett a családi szeretetközel, a fincsi falusi levegő, a közelkék bárányfelhős ég, a kutyusok vicces babaőrizete... Ezrus éhes méhecskeként röppent Kati nénje öléből virágról virágra, repülve érdeklődött Lillus öléből a kutyikák iránt, jót aludt nagyin, meg a hátamon, sokat játszott, hason tornászott, csillárokat, falakat tanulmányozott, és töltődött a lelke a sok rajongó szeretettel. Miskolcon meglátogatta nagyapát munkaközben is a 3A buszon. A szülei pedig kicsit végre kikapcsolódhattak, olvasgathattak, intézkedhettek, internetezhettek szabadon. Köszönjük a szuper hétvégét.

Nappal is alszik!!

Ezrus alvási szokásai érdekesek: éjjel kímél minket, legkésőbb fél 11kor, de manapság 9 körül minden nap elalszik, vagy magától, vagy szopival, nappal viszont eddig nem bírt elaludni csak kendőben, de akkor akár több órára is:) Viszont a nagy melegben, meg betegen (pl. múlt héten) nem hordozhatom állandóan ezt a meglehetősen nagyranőtt babuci-huszárt. Egyébként megállapítottuk Endre bácsival, hogy eléggé katonás formája van a kisdednek a nagy hosszú testével, izmos kis végtagjaival, így találó rá a Levente név is. Köszönet a sárosapataki nagyszülőknek és főleg a tiszteletbeli aneszteziológus varázskezű Endre bácsinak, elsajátíthattunk néhány tuti nappali altató módszert. Így van naponta kb 3x1 órám, amikor nem kell a babust szórakoztatnom és tudok takarítani, meg ilyesmi. A legtutibb az Adamo hinta, a másik, h. az Ábeléktől kölcsönkapott babakocsiban tologatom az álommanóval küzdő szemét törölgető, ásítozó, nyöszörgő bubukát. A régebbi módszereink - ülőlabdán ugrálózás, táncolás, dalolás, kendőzés, ölben ringatás, szopi - is beváltak arra, h. elaludjon, csak miután letettem, 5-10 perc múlva fel is ébredt a drága, meglehetősen sírós kedvvel általában. Persze a vidéki levegőn nem szokott annyi gond lenni az alvással, mint itthon... Újabb tudományai a fordulgatás ide-oda, a képen épp a Szamárral ismerkedik bőszen, a simogatás, fogás, karmolászás, hajtépés:), lábfelhúzogatás, összesurmálás, na meg már legalább 5féle beszédstílust elsajátított, most a kedvence a sikítozós-kiabálós-kurjongatós és nagy vigadalmunkra elkezdett kacagni ébren is (álmában már régóta tud). Huncutkodva ismerkedik idegenekkel a hátamról bámészkodva, rájuk néz, aztán bebújik a nyakamba, ennivalóan édes...

Első babás nyaralásunk

Már nagyon kikészültem az itthonlétben, főleg mert le is betegedtem pár napra múlt héten. Kapóra jött a lehetőség, h. leruccanjunk 3 és fél napra a Velencei tóra egy jóbarát házaspárral, Mogival és Áronnal. A baptista imaház vendégszobájában aludtunk, ahol jó hüsi volt. Nekem a nyaralás-pihenés kb. egyet jelent a vízzel, máshogy nem is tudok könnyen kikapcsolódni, de első nap olyan hűvös volt a parton délután is, h. nem volt kedvem bemenni fürdeni, viszont szombaton hatalmasat pancsoltunk Endruval, míg Mogiéknak a parton kint gagyogott Ezrubaba. Ő sajnos nem rajongott a hideg vízért: csak a kis talpához ért néhány csepp és nagy ordításba kezdett, úgyhogy nem erőltettük, majd babaúszáson... A gárdonyi szabadstrand lett a kedvencünk, felfújtuk a montenegrói matracunkat, és kaptam Endrétől emlékbe egy szuper retrós felfújható gumikereket is. A hekk iszonyú finom volt, na meg a sültkolbász is. Szülés óta először éreztem, h. kikapcsolódok és pihenek. Köszönet Áronnak és Moginak. Mogitól tanultam egy mongol altatót is, amit azóta sokat éneklek:) Kipróbálhattuk a Gigiféle sajátkotyvasztású napozókrémemet is, ami Ezrusnál meg Endrénél bevált, én nagyon kicsit leégtem a vízben. És nemrég jöttem rá, hogy a napozó a legjobb fegyvernek bizonyult a koszmó ellen, ugyanis a baba fejét is bekentem vele, és tegnap az összes koszmó elhagyta a kisbabus fejecskéjét. Eddig erre az olívaolaj nem volt képes. A vasárnap délelőtti istentisztelet nagyon frissítő, leleplező és egyben felszabadító volt. Jól éreztük magunkat ebben az élő, felszabadult, tüzes baptista gyülekezetben. Nagyon megkedveltük Sanyit, a lelkészt is, alázatos, humoros fickó, mindig a fején találja a szöget, de valahogy nagy szeretettel és kedvesen.

Nőnek, férfinak lenni, könyvajánló

Tegnap végre átvettem várva-várt csomagomat a bookdepository-től, az általunk ismert legszuperebb könyvet a nőiségről és férfiúságról. A női rész címe: Captivating, azaz Elragadó...de jó is lenne lefordítani magyarra!!

Az átlagos keresztény nőiségről szóló könyvekkel ellentétben nem azt dörzsöli az orrod alá, h. ilyen a tökéletes nő, te bizony meg se közelíted ezt a Példabeszédekbeli Ikont (Péld 31), de ezt a 10 lépést követve megjavulhatsz. Ez a könyv inkább azt taglalja, h. nőként, a teremtés koronájaként:), hogyan tükrözzük vissza Felséges Teremtőnk finom, gyengéd, misztikus és vad vonásait és milyen sebek, félelmek torzíthatják el ezt a dicsőséges ragyogást az arcunkon. A szerző házaspár ajánlja, hogy mindkét nem képviselői olvassák el a másik nemről szóló részt is, alig várom, hogy belevágjak a férfiaknak szóló Wild at Heart-ba (Szíve vad) is. Kötelező olvasmány mindenkinek!!

Egyébként a bookdepository honlapról postaköltség nélkül lehet megrendelni könyveket külföldről nagyon baráti áron, ez nagyon szép tőlük szerintem, mondhatni egyedülálló.

Instant költözős móka Talipontosokkal

Tegnap egy délután alatt összeállt egy Talipontos csapat, hogy kiköltözzünk abból a lakásból, amelyikben tavasszal az istentiszteleteinket tartottuk (hogy miért kellett onnan kiköltöznünk, az egy külön bejegyzést megérne...). Ezzel a kis csapattal (Ibolya, Ákos, Lali, Mályki, Csaba és jómagam) aztán secperc alatt össze hordtuk a dolgokat (vagyis 2 óra alatt).

A legizgalmasabb epizód az volt az egészben, amikor én az utcán ültem egy fotelben, őrizve a cuccokat, és mikor elhaladt mellettem egy idősebb néni, beljebb húztam a székem. Erre néhány méter után visszajött a hölgy és ezt mondta: "Szeretném, ha ezt elfogadná." és ezzel a kezembe nyomott egy üveg barna sört. A többiek alig hittek a szemüknek, amikor megláttak az értékes nedűvel, és sóvárogva nézték, remélve, hogy majd ők is kapnak belőle. Aztán volt aki próbálkozott ezzel az utcán fotelbe ülős módszerrel, de hasztalan... nem lehet ezt csak úgy akárhogy csinálni... :)

Szóval ezzel is megvolnánk... a gyülekezettel keressük az új helyünket, van is 1-2 dolog kilátásban, de az már biztos, hogy a lakásból már kiköltöztünk.

Lalival a végén arról beszéltünk, hogy annyira jó móka volt, ezt valamikor meg KELL ismételni. De ahogy alakulnak a dolgok aligha kell ezt külön kérni, biztos, hogy lesz még költözésben részünk. Viszont tényleg jó móka volt, ami szerintem költözésnél nagy szó! Éljen a Talipontos költöztető brigád!

Apa kocsit hajt...

Mondhatná Ezra, ha ismerné a Tudósok zenekar méltán híres számát (Ez az). Már előző hónapban letettem a KRESZ-vizsgát (1 hibaponttal... :) Az elmúlt héten pedig már volán mögé is ültem. Úgyhogy mindenki vigyázzon az utakon... :D

Amúgy izgalmasak ezek az első órák, nagyon élvezem őket, bár érzem, hogy van még mit tanulnom. De hát fura is lenne, ha nem lenne, hisz eddig alig volt tapasztalatom az autózással. Csak Ábel öcsém mutatott meg 1-2 dolgot pár éve, meg Lillus sógor, meg egyszer vezettem Amerikában egy automataváltós kocsit (bár gondolom mondanom se kell, hogy az mennyire más).

A szlalomozás már kezd menni, már általában a padka mellett is jól tudok megállni, és lejtőn kézifékkel elsőre el tudtam indulni! (Bár később voltak ezzel problémáim...) Érdekes módon egyelőre balra hátra jobban tudok tolatni, mint jobbra előre... fura...

Bár lehet, hogy még jó ideig nem lesz autónk, azért annak is örülök, hogy a teológiánál megfoghatóbb, gyakorlatiasabb dolgot tanulok. Na nem mintha a teológiának nem lenne gyakorlati következménye... Na mindegy, a lényeg, hogy ez egy nagy kaland most számomra, és kíváncsi vagyok hogy alakul majd.

Ezra első hangszere

Ezru első hangszere egy ilyen sansula. Gyönyörű, mesebeli hangzása van ennek a varázslatos zeneszerszámnak, gyakorlatilag mindenki tud játszani rajta, mert úgy van hangolva, hogy akármit csinál vele az ember, az jól fog hangzani, mintha a hangszer önmagán jászana. Itt meg lehet hallgatni önmagában, de ilyet is lehet vele csinálni, ha az ember jártas a beatboxban:)

(A videón Kalimba hallható, ami majdnem olyan mint a Sansula)

Ezra balkezes?

A keresztanyutól kapott kis oroszlános babatornaszer - ezer hála érte- nagy mutatványokra késztette a kis Ezrut: elkezdte "tudatosan" használni a kezét. Úgy tűnik a bal kezével szereti jobban elkapni a tárgyakat, pedig a kedvenc oroszlánja a jobb kezénél lóbálózik. Művész vénája van szerintem, apai örökség:) na jó, én sem vagyok éppen kreativitás híján, ha arról van szó:)

Ezra blogol

Ezra vagyok és ez az első bejegyzésem:) Bocs, hogy ilyen sokáig hallgattam az életem fejleményeiről, de nagyon elfoglaltak vagyunk mindhárman a családban. MA voltunk kedvenc doktornéninknél, aki nagyon megdicsért, hogy milyen szép hosszú baba vagyok. Annyi bókot kapok, azt se tudom már hova gyűjtsem őket. Az utcán is folyton néznek, meg örömet, jó egészséget kívánnak, megáldanak. Úgy látszik elvarázsolok mindenkit, aki a közelembe kerül. A szüleim ezt a jelenséget Ezrápiának nevezték el (ez az Ezra boldogság-terápia rövidítése). Ma például egy Barnabás nevű kislegény megölelgetett és megpuszilgatott, az az érzésem jó barátok leszünk még. Megint újabb szórakozásokra tettem szert. Mostanában szeretek buborékozni a nyálammal, meg néha jólesik nagyokat cuppogni kajálás közben, aztán kifújni a tejcsit. Felfedeztem az ujjaimat is, szeretem bekapni az egész öklömet, de főleg a mutatóujjamat szopom lelkesen, mert a hüvelykujjam nem elérhető az általános fityiszmutató tartás miatt, amit már születésem óta kedvelek. Extatikus öröm tölt el, miközben a fejem fölött lógó esőerdő-levélen himbálózó állatkákat bámulom. Ilyenkor koncentrálok, kacagok, beszélgetek velük. Megtanultam nagyra kerekíteni a szemem, bandzsítani meg már rég tudok. Ha már a szemlélődésnél tartunk, továbbra is a hálószobánkban levő csillár a kedvencem, bár a könyvespolc és az anyuék ruhásszekrényén levő nonfiguratív minta is észveszejtő. Imádok ezeket bámulva álomba szenderülni kenguru-kisfiú módjára kenguru-anya, vagy kenguru-apa karjaiban. Szuper ez a rugózó-ugráló életmód a nagy kék gömbön. Olyan uncsi lenne folyton csak feküdni. A nagy barna-csíkos kendőt is imádom, olyan fincsi benne anyuhoz vagy apuhoz bújni, nézelődni a városban, a villamoson, és ringatózva elaludni a jólismert hangok, illatok közt megbújva. Minél többet vagyok a kendőmben, annál jobb kedvem van nappal is. Reggelente vagyok mondjuk a legboldogabb, ilyenkor beszélgetünk a szüleimmel, és örülünk az életnek, ők láthatóan extázisba esnek, amikor az új mutatványaimmal előrukkolok. Elkezdték fésülni a hajamat, ez is nagyon kedvemre van, egészen elérzékenyülök tőle. Voltunk már parkban is, olyan szép ez a nagy kékség, ami betakarja a világot. Egyébként azt mondják baromi jól áll nekem a kék...A játszószőnyegem is kék, de utálok hason feküdni rajta...Szeretem átaludni az éjjelt és szüleim szuszogására ébredni, anyun is kellemes békapózban elszenderedni egy finom szopi után, Lilla jövendő-keresztanyun is nagyon kényelmes az alvás, meg persze Gizi nagyin is:) Szeretem az arcotokat és szeretek mosolyt ajándékozni mindenkinek, aki rámnéz. A szerencsésebbeknek mesélek is boldogságomról, vagy sírok ha fáj az emésztés. Most ennyi jutott eszembe. A képek is beszélnek. Legközelebb talán videóval is előrukkolunk.

hordozókendő-tanfolyam

Múlt hétfőn zajlott nálunk a hordozós tanfolyam második felvonása. Egy szuper napot töltöttünk együtt Gigivel és Jankával, Vercsivel és Vincével és Laurával és Somával. Szüléstörténetek, szopi, pizza, kismamaságok, kisbabaságok, tapasztalatcsere... Megtanultuk az elsőre hátorzongatónak tűnő batyukötést, vagy egyszerű hátizsákot. Tutijó kötés, kevésbé terheli meg a derekunkat, ami fontos, mert Ezru lassan már 5 és fél kilónál jár és több minden elérhető így, na meg persze nagyon jól alszik, nézelődik benne a baba. A hajammal még ki kell találnom valamit, h. ne lógjon Ezra fejéhez... Egyébként itt még nagyon amazonos a frizum, egy nigériai fodrászcsaj keményen kiigazította rakoncátlan rasztáimat, alig tudtam éjjel aludni a skalpszerű fájdalomtól:) De hátha tartósabb, meg szebb lesz hosszútávon. Kendőügyileg a forró nyárra készülve beruházunk egy gyönyörű gézkendőre és eladjuk az amúgy is keveset használt Santiagót.

Kedvencünk a reggeli mosolygyár

hát nem ennivaló?

Endre titkos élete

"- Akkor találkozzunk 6-kor a Móricznál..."

"- Ki tudnál jönni abba a parkolóba, ami a Nyugati mellett van?"

"- És amúgy jó állapotban van a cucc?
- Persze, minden rendben van vele..."

"- És mennyit engedsz az árból?..."

Ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el azok során a rövid beszélgetések során, amikor egy-egy üzletet próbálok nyélbe ütni.

Igazából több éve adok-veszek különféle gitáros motyókat, és bár nyilván nem kockázatmentes ez a dolog, még egyszer sem volt semmilyen rossz tapasztalatom.

Az utóbbi hetekben pedig kifejezetten jól ment a biznisz. Eladtam 1-2 cuccot jó áron, és helyette beszereztem 1-2 spéci cuccot (Egy speckó Laboga gitárkábelt, amelyik szépen továbbítja a gitár hangját az erősítőbe, egy Kasleder Voodoo Chile Octafuzz pedált, ami egy magyar effektkészítő keze munkája, és egy Roland Microcube-ot, egy kis gitárerősítőt, amit még utcazenélésre is lehet használni).

Az évek során sokféle érdekes dologgal találkoztam, az egyik legérdekesebb az volt, amikor egy gitár megvételén gondolkoztam, és miután megállapodtunk egy árban, aki árulta, az magától 20 000 ft-ot engedett az árból...

Nyilván életemnek nem központi része az, amiről itt írok, de izgalommal töltenek el ezek a rövid találkozások más zenészekkel. A találkozások izgalma, a kis diskurzusok egy-egy kütyüről (még több) színt visznek (amúgy sem szürke) hétköznapjaimba.

Íme egy fotó az új motyókról:

További képek mindennapjainkról

fürdi, aluszi, zene

Származási hely: fürdi

Ezra nagyon szeret fürdeni a fürdető dézsájában, van amikor sír, mert kivesszük, ilyenkor egy kis szopi jól jön vígasztalásként. Elalvás előtt a Selah Be still my Soul c. albumát szeretem berakni, bár mostanság egész jól átalusszuk az éjszakát, ha sikerül bealudni a késő esti szopiba. Most nappalra és estére tevődött a nyügi... Csak a kendőben bír ilyenkor elaludni/megnyugodni. Még jó, h. van egy ilyen csodaszerünk.
Gyűjtöttem pár kedvenc zenét mutatóba nektek.

lopás 2

A Szöszmösz-blogon találtam ezt a fantasztikus videót, muszáj nekem is közzétennem. Köszönjük Livi. Annyira gyönyörűek a tájak, az emberek, a szabadság, a sokszínűség, hihetetlen, hogy ebből a buta kis táncból mennyire sugárzik az ÉLET. Vágyom utazni, keresni, meglátni, élvezni a Szépséget, ami körülvesz. Ez a világ románcra van teremtve, többet kéne a természetben időt tölteni. Nemsokára mehetünk majd túrázni:) Nekem a bennszülöttek a kedvenceim, meg a színes ruhás-kendős lánycsapat...Jó szórakozást!

Where the Hell is Matt? (2008) from Matthew Harding on Vimeo.

A környezettudatos betűtípus

Eneh nemrég talált egy betűtípust, ami mivel lyukacsos, kevesebb tintát használ, így jobban védi a környezetet. Mivel érdekelt a dolog, utána is jártam, hogy honnan szerezhető be ez a zöld font, ám kiderült, hogy pénzbe kerül, és egy szoftvert is kell telepíteni hozzá.

Utána viszont felfedeztem egy másik rövid írást, amiből kiderül, hogy a Century Gothic betűtípus (ami alapból része az MS Office-nak) legalább olyan tintatakarékos, mint az Ecofont, ráadásul szebb is .

Tehát itt a felhívás: ha teheted, használj Century Gothic betűtípust, hogy ezzel is óvd a környezetet!

Mi is ezt tesszük.

újabb szenvedély kinézőben

Már megint lopok valamit Sarahtól, rasztamama példaképemtől. Egyébként a szülőmedence ötlete is tőle származik, örök hála és köszönet Kocsmáros Gabinak, hogy elvezetett a blogjára. (Nézzétek meg ezt a gyönyörű diavetítést az ő szüléséről, amikor kismamaságom alatt megijedtem a szülés kihívásától, mindig ezt a videót néztem meg és újra megjött hozzá a kedvem/bátorságom). De visszatérve az újabb szenvedélyre, most, hogy kezdek talpraállni, és tervezgetem, hogy végre újra sportolni fogok, a hullahopp-őrület kezd hatalmába keríteni. Azért a NIA mellett is szeretnék még kitartani. Na, nemcsak a szimpla ovis derék- meg csípőnkörzés érdekel, hanem egyfajta koreografált, spontán táncművészet. Ez a videó talán segít bemutatni:


Ráadásul a Balkán Beatbox az egyik kedvenc zenénk Ezruval manapság, sokat hallgatunk még Tracy Chapmant, Eva Cassidy-t, Selah-t, Christafarit, Santanat, Nadishana-t, meg hangdrumot.

Várom az érdeklődők, csatlakozni kívánkozók jelentkezését. Ha valaki tud Budapesten működő hullahopp klubról, lécci szóljon. Már ki is néztem az Ebay-n egy profi szétszerelhető, hordozható hullahoppot.

Szülés apaként

Már több mint egy hét eltelt Ezra születése óta, de a születés élménye még mindig friss bennem. Csodálatos érzés, hogy én is ott lehettem első és egyetlen férfiként. Persze könnyűnek nem volt könnyű számomra sem. Látni valakit szenvedni, akit szeretek, és akin nem tudok segíteni, nem jó érzés. Más hasonló helyzetekben tehetetlennek érezném magam. Férfiként így is nehezemre esett, hogy nem tudok semmit tenni, "csak" ott kelle lennem Eneh mellett. De Isten megadta, hogy Tőle kapott bizalommal tudjam szemlélni a helyzetet. Tudtam imádkozni, tudtam Eneht bátorítani, és átéltem közben magam is a születés szentségét. A halálhoz hasonlóan ez is drámai, csak nem olyan tragikus.

Így, hogy ott voltam Eneh mellett a szülésnél, kicsit úgy éreztem, hogy az ő beavatása a szülői létbe az enyém is. Úgy látszik férfiaknál semmi nem megy automatikusan... sem a férfivá válás, sem az apává válás.

Van az életemben egyfajta megtörtség azzal kapcsolatban, hogy eléggé férfi vagyok-e, jó férj vagyok-e, és jó apa leszek-e, a szülés során azt éreztem, hogy Isten elvégzett bennem dolgokat, szerető Apukám lett, aki áldását adta az életemre, és ezáltal megtanított (és tanít) arra, hogy lehetek jó apa. Nem gondolom, hogy ez könnyű lesz, vagy hogy nem lesznek a jövőben nehézségeim ezzel kapcsolatban, de Isten elvette az alapvető félelmeimet ezzel kapcsolatban, amiért nagyon hálás vagyok.

E mellett a szülésnek a természetessége is nagyon megragadott, és az, hogy szinte magától született a gyerek, nem is Eneh erőlködte ki, hanem tényleg eljött hozzá egy erő, ami magával hozta a babát...
Mivel teológus vagyok, nem tudtam megállni, hogy ne gondoljak a kegyelemre, ami szintén így jön el, nem az erőlködéstől, hanem magától.

Bár mindenkinek más ad biztonságot, és más lehet fontos a szülésben, nekünk nagyon sokat jelentett és jó tapasztalat volt. Életreszóló élmény... és életünk eddigi legnagyobb kalandunk kezdete...

Ezra mindennapjai

Ma már tündéri gyerekorvosunktól is hallottuk, h. Ezra tökéletesen egészséges, mindene jól működik, szinte lokálja a tejet, így csak 5 dkg-ot fogyott születésétől fogva, most 3,85 kg. Édesen mosolyog álmában, néha kacag is, nem lehet betelni a szépségével. Az utolsó 2 éjjel már jól aludtunk, meg szopiztunk is, előtte voltak üvöltősebb, hasfájósabb napok. Borzasztóan élvezzük a szülőséget, Endre tegnap először magára is kötötte a csöppséget, bejövős.

Szüléstörténet-Eneh

Éjjel 1: 16-kor elment a magzatvíz, örömmel vegyes ijedelem: ez már az!! Telefon a bábának: nyugalom, várunk. Éber fájásmérecskőzés, horgolás, ima, Életadó Igék olvasása egész éjszaka a nappaliban a kanapén... Rendszertelen fájások: 5-8-12-15-6-7 perc. Végre itt a reggel, továbbra is rendszertelenek, de egyre erősebbek, guggolva, négykézláb, fekve, járva, táncolva, ringatózva, kapaszkodva tűrés, levegőzés. 1 órakor Bogi megérkezik, sürög-forog a konyhában, sajttál, gyümölcstál készül, meg finomságtál mandulával, mogyoróval, aszalt szilvával, barackkal, áfonyával... zene: Nadishana, megnyugtató bába-látogatás délután 4kor: már 4 cm-nél járunk, pedig ez még csak a rákészülés!!! új energia...hit-bizalom erősítő közös ima, néha fújtatva filmezés Endruval és Bogival...medencefeltöltés... 5 óra: aktív szakasz kezdete: végre rendszeresek a fájások 4-5 percenként, várva-várt finom vízbehuppanás...Mérhetetlen megkönnyebbülés és szabadság a víz, könnyen mozgok benne, melegen simogat, kiáll a görcs a testemből, ellazulok, bába, dúla megérkezik, folyamatos fájdalomkönnyítő derékmasszázs, muskotályzsálya illat, félhomály, relaxáló, tengeres delfines zene, egyre intenzívebb, hosszabb extatikussá váló fájdalom... 8 körül hányás: végre itt az átmeneti szak... hisztérikus utolsó 2 cm, kicsit ketten Endrével, Endre nyugodt, biztonságot ad, biztat, minden rendben, mindjárt meglátjuk Őt... érzem a fejét a kezemmel, kb 9:45 körül jön már a kitolás!! szétszakadok vajon bele? horror ez a csontos fájdalom. vajon még egy óra? folyamatos gátvédelem, partraszállás a célegyenesben, guggolva nem jó, négykézláb az igazi...nem is én nyomok, a testem életre kelt és teljesen átvette az irányítást, én csak nyögök-ordítok hozzá, pár perc és 9:55 ooopsz már kint is van, hallom a hangjait, végtelen boldogság, gurgulázó öröm, nem is fáj már egyáltalán... Gyönyörű, rózsaszín, tiszta, nagy baba, éber, szemlélődő... leírhatatlan szépség lélegzik, motoszkál, keres a hasamon... jönnek még a fájások, hozzák a lepényt is, gyönyörű, hibátlan az is...vizsgálatok, mindketten jól vagyunk, Endre elvágja a köldökzsinórt ahol már nem lüktet, nem is vérzem annyira hála az Arnica kezelésnek...kicsit magas a pulzusom, de hát ennyi adrenalintól hogy ne lenne? Lemosdatnak, fekszem a babával, bába, dúla elköszön, ámulatban közös hálaima, megérdemelt pihenés, persze nem bírok aludni:)

Köszönöm a csodálatos csendes jelenlétet, a biztatást, a hitet, az imát, a támogatást, a finomságokat, a barátságot Endrének és Boginak, a bábámnak és a dúlámnak pedig a szakszerű, bölcs segítséget, az alázatos szolgálatot, a gyengéd támogatást, az odaadó szeretetet, amivel hozzásegítettek egy ilyen gyönyörű, stresszmentes szüléshez. Mindenekelőtt azonban Mennyei Apukámnak köszönöm, hogy ígéretéhez hűen biztonságban világra segítette Ezránkat.

Ezennel tanúskodom róla, hogy létezik az az erő, ami eljön a nőkhöz és magával hoz egy gyermeket. Nekem csak engednem kellett, hogy ez az erő átsüvítsen rajtam és kivárni a babámat. Tényleg valami misztikus, természetfeletti valósággal találkozhattunk mindannyian pénteki"utazásunk" során.

Kiss Ezra Levente

Megszületett a kisfiúnk. Április 30-án 21:55-kor jött a világra otthon. Nagyon jó, hogy így most is otthon lehetünk. Majd még tervezünk írni arról, hogy milyen volt a szülés és hogy éltük meg, de addig is itt van néhány kép Ezra első napjáról.

Mindenféle

Pár napja meglepicsomagot kaptunk magunktól Amerikából:) Megérkezett az utsó bőröndünk ugyanis, ami tele volt babaruhákkal, meg cipőkkel, amiket intuitívan a clothes closetben gyűjtöttem össze tavaly, főleg fiú cuccok:) Nem gondoltuk, h. így majdnem 1 év múlva éppen aktuális lesz az érkezésük:)

Egy pár napja teljesen elmúltak a jóslófájásaim, nem tudom mire készül a kisfiam. Vajon az április 28-i telihold gravitációs ereje előcsalogatja? Végülis testünk kb. 70%-a víz, ránk is hatással lehet a hold, mint a tengerre. Azt mondják ilyenkor a magzatburok megrepedése miatt szokott több szülés beindulni, persze ez tudományosan nem bizonyított. Ilyenkor állítólag nyugtalanabbak vagyunk, rosszul alszunk, és nagyobb a bűnözési ráta is. Érdekes...
Amúgy hivatalosan május 7-re vagyok kiírva, ne ijedjetek meg ha még 3 hét múlva is egyben lennénk:)

Ma úgy elvágtam a hüvelykujjam káposzta-reszelés közben, h. már horgolni sem tudok. Lassan hadi rokkantnak érzem magam:) Szegény Ezra is sokkot kapott, azt hittem kivándorol a hasfalamon keresztül:) Amúgy mind jól vagyunk.

2 nagyon vicces videó, avagy vajon mi vár ránk?

Ja, a Mamamibolt blogján találtam őket eredetileg.

Új jövevény

Santiago

Chile fővárosa, spanyolul és portugálul Szent Jakab, és a mi varázskendőnket is így hívják...

Ma megérkezett várva-várt Hoppediz kendőnk Németföldéről!! Gyönyörű szép és nagyon erős, fel is kötöttem vele a pockot és sokkal jobb érzés, hogy tartja valami a derekamon kívül is:) Endrének is nagyon jól áll szerintem...

Életadó Igék Életadáshoz - avagy készülés a szülésre Lélekben

Most, hogy egyre közeledik a szülés napja, elkezdtem fókuszáltabban is készülni rá. Mármint lelkileg. Úgy gondolom, hogy a szülés valami szent, ősi, misztikus és természetes esemény, ami bele van kódolva a női test és lélek sejtjeibe és nem valami betegség, amelynek kezelését a komplikációktól való görcsös szorongás határoz meg, és gépek zaja, orvosok parancsai és mesterséges beavatkozások pecsételnek meg. "A születés olyan, mint a napfelkelte. Sem siettetni, sem megállítani nem lehet" — mondja a Világra jönni című gyönyörű szülős filmben (köszi Livi) az idős japán nőgyógyász. Penny Armstrong és Sheryl Feldman így ír róla: „Van egy erő, amely szüléskor eljön a nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket. Fölzúg a testükben. Összegyűlik, mint a felhő a szemhatáron, átsuhan az égen, és magával hoz egy gyermeket."

Ennek ellenére, nyilván néha bennem is támadnak félelmek, elvárások, kétségek a szüléssel kapcsolatban és azon túl, hogy rengeteget olvastam a témáról (ld listát alább), tanfolyamra jártunk, előadásokat hallgattam, szülős filmeket néztem, naponta születéstörténeteket olvasgatok, ám ami igazán megnyugtat, az mégsem ez az ismeret, hanem Mennyei Apukám Élő Szavai és ígéretei. Hiszen Ő találta ki Ezrát, Ő lehelt belé életet, Ő szövi művészi gonddal össze a testét, a személyiségét, Ő gondolta ki, hogy mikor foganjon, mikor, hol, hogyan szülessen, egész életét látja már, már most elhívta, hogy részt vegyen nagyszabású tervében, már most szereti, figyeli, óvja, számon tartja. Mennyire gyönyörködhet benne, mint büszkeségében, szeme fényében, ha mi emberként is ennyire tudunk, pedig Hozzá képest nem is ismerjük még a kisfiunkat. Ő az, aki a szülésünk igazi elindítója, vezetője, Gazdája lesz, és ez jelenti nekem az igazi biztonságot.

Ebből a blogbejegyzésből merítve az inspirációt, összegyűjtöttem hát egy csokornyi Igét, ami a szüléssel kapcsolatban biztatást, hitet, reményt, bizalmat ad és kiűzi belőlem a félelmet, a kiszolgáltatottságot. Addig rágtam Endre fülét, míg gyönyörű dizájnt készített nekem hozzá, így naponta elmélyülhetek ezekben az Életadó igazságokban az Életadásra készülve. Kismamáknak, kispapáknak ajánlom főleg, kinyomtatható innen...

(Az említett olvasmányok listája érdeklődőknek:

• Ingeborg Stadelmann: A bába válszol
• Leboyer, Frederick: A gyöngéd születés
• Mérce Egyesület: Születéskalauz - a magyarországi szülészeti intézmények szolgáltatásairól
• Michel Odent: A szeretet tudományosítása
• Varga Katalin - Suhai-Hodász Gábor: Szülés és születés - Lélektanon innen és túl
• William Sears: Éjszakai gondoskodás

Ezeket még nem olvastam, de szeretném:

• Kismama kiadó: Szoptatás
• Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez

La Leche Liga: mindent a szoptatásról, ingyenesen letölthető praktikus brossúrák képi segítséggel, ezt a honlapot nagyon ajánlom

a babycenter honlapon pedig végigkövethető a várandósság minden hete, képek, videók, hasznos cikkek, tanácsok, infók, én még a legelején feliratkoztam a heti hírlevelükre, sokat segített

fetrengéseim szüleményei

Nem gondoltam volna, hogy eljutok idáig. Alig vártam, h. legyen időm kreatívkodni, festeni, olvasni, főzni, stb. De mostanában már szinte minden nehezemre esik. Ezra ágyhoz köt, kb 1-2 óránként le kell feküdnöm, hogy a kővé vált derekam, meg a húzódó hasam megpihenjen. Sétálni nem bírok, így ki se nagyon járogatok, max 1 kisebb túrát naponta... Mondhatni beszűkültem. Unom a keresztény irodalmat, (kivéve az olyan izgit, mint a Bruchko, meg a Viskó) fordítani nincs agyam, főzéshez be kell szerezni, meg sokat állni a konyhában, na meg a mosogatás... Aztán jött az ötlet: horgolni tanulni lenne jó, azt ágyban is lehet, kreatív, de mechanikus is, adottak a minták, stb. Hála Hannának, aki ajánlott pár honlapot alapozásnak meg egy jó kis könyvet, bele is vágtam, és azóta sikerült megalkotnom az első blokkokat a babatakaróhoz, nem is lettek olyan csúnyák így elsőre, bár sokat morfondíroztam a leírásokon, meg bontogattam is rendesen. Olyan ez, mintha egy rejtjeles írásra kéne rájönnöd. Aztán egyszer csak leesik és megérted. A fonalakat egy közeli turiban vettem kilóra, így elég olcsón megúsztam a kezdeti beruházást. És íme a kedvencem, Ezra első madárkája, Levendula, innen. Azóta Mandula is elkészült:) Egy új, színes világ látszik megnyílni előttem:) Köszönöm Ezra-baba.

könyvajánló: Bruchko

Most fejeztem be a Bruchko című fenomenális könyv olvasását Bruce Olsontól. Igaz történet a 70-es évekből, egy ifjú és vakmerő misszionárius valós kalandjait meséli el különböző dél-amerikai indián törzsek között. Új, gyönyörűen alázatos és divatos szóval élve organikus modellt állít fel a sokszor lejáratott kolonizáló, amerikanizáló trenddel szemben. Alig tudtam letenni, olyan izgalmas volt.

pelusgyűjtemény mutatóba

Megjött a Rainbow BB pelusrakomány Kínából, így kiegészült a kezdő csomag, csináltam egy fényképet mutatóba a hozzájárulóknak.

Ja, és ma sikerült megnyernem egy szép Hoppediz Santiago kendőt is a német Ebay-n viszonylag óccsón, juhéé :)

Receptajánlók

Rég volt szó kajáról, pedig mostanság, asszem Livi vöröslencse levesének hatására beindult nálunk a sütés-főzés, kísérletezés... Főleg a levesek érdekelnek, meg az ilyen mártogatós, salsa-féle dolgok. Megosztom a 2 legutóbbi nyalánkságomat.

Lilahangya gasztroblogjáról származik a narancsos vöröslencse krémleves receptje. Egészséges kis egzotikus finomság, mondhatom, különösen tejföllel...
Hozzávalók 6-8 főre:
1 kis fej vöröshagyma
2 ek olivaolaj
300 g vöröslencse
500 ml narancslé
1000 ml húsleves
1 kk cheyennebors
1 csipet chili
1 ágacska olasz szalmagyopár (ehelyett curryport használtam)
só
1 gránátalma (ezt kihagytam)
1-2 ek Créme fraiche (ehelyett bevált a tejföl)

A vöröshagymát finomra aprítom, olajon üvegesre párolom, majd hozzákeverem a lencsét, a chilit, a cheyenneborsot és a finomra metélt fűszernövényt. Felöntöm fél liternyi narancslével, majd hozzáöntöm a húslevest és kb. 20-25 perc alatt lefedve puhára főzöm. A végén, ha kell még sózom egy picit. Simára turmixolom, majd egy kevés tejföllel (créme fraiche-sel, ha van) és gránátalmamaggal tálalom. A receptet az Essen ubd trinken oldalán leltem.


Íme Gigi barátném jól sikerált humusz (=csicseriborsókrém)-receptje:

40 dkg főtt csicseriborsó (20 dkg száraz)

1 citrom

2 gerezd fokhagyma

3-4 ek olivaolaj

2 ek szezámmag

Só (egy teáskanál)

A csicseriborsót beáztatom, és egy éjszakát hagyom. Utána az áztatóvizet leöntöm róla, és jól átöblítem. Annyi vizet teszek rá, hogy ellepje, és felteszem főni. Kb 2 órát fő. (ha nagyon elforrja a vizét, pótolom). Ha megfőtt, leöntöm róla a levet, hozzákeverem a többi hozzávalót, és elturmixolom. A csicseriborsó főzőlevét félre kell tenni, mert azzal lehet hígítani a turmixolás közben. A citrom levét a végén teszem csak bele. Ízlés szerint elég lehet csak fél citrom leve is.

Hűtőben tárolom, és sárgarépával eszem, úgy a legfinomabb, de lehet pirítóssal is.

Remélem valakinek megjön hozzá a kedve:)

Él(jen) a latin!! - blogajánló

Zsuzska barátnőm ajánlására, és az én nagy örömömre belekukkantottam legkedvencebb latintanárom/pedagógusom latin nyelvművelő, nyelvápoló blogjába, melynek jelmondata és rövid leírása: "Mert a latin él, csak egyesek azt hiszik, meghalt, és ezért bármit meg lehet vele csinálni. Egyébként meg mindennel foglalkozunk, ami latin."A blog rendkívül igényes, aktív és őrülten érdekfeszítő dolgokat tárgyal, mindenkinek ajánlom kulturálódásra, csemegézésre. Pl. ilyenekkel is foglalkozik, hogy hogyan fordítsuk latinra a "google" igét, honnan származik a füge/fityiszmutatás, Örkény 1perceseket, index cikkeket fordít latinra, stb. Beraktam baloldalra is, hogy bármikor könnyedén rákattinthassatok. Jólesik már egy kis agytorna a pelusozás után:)

hordozókendő-szerelem

Nálunk zajlott le a várva-várt hordozókendős tanfolyam első része a héten Gigivel, Laurával és Vercsivel. Jó volt három másik kismamával együtt készülni a babáink születése utáni életre, vicces volt, h. Gigi, az oktató is várandós, ráadásul ő is épp a 33. hetet nyomja velem együtt. Tanultunk néhány hastartó kötést, amelyek segítségével az utsó időkben könnyebben tudjuk cipelni az egyre súlyosabb szállítmányt:), meg gyakoroltuk az újszülött elölhordozását és a bölcsőtartást. Régebben azt hittem, h. ez egy elég nehéz és precíz tudomány, de jó volt rájönni, hogy nem egy nagy ördöngősség, egész könnyen belejön az ember, és borzasztóan élvezetes is 5 méternyi anyagot magadra kötni, szinte elveszlik az emberen, komolyan. És azok a gyönyörű, vidám kendők!! El is kezdtük vadászni a saját Katja nevű Didymosunkat a német Ebay-n, mert újonnan egy vagyon lenne. Mindketten nagyon várjuk már, h. egy élő babán is gyakorolhassunk végre. Egyébként akit érdekel a téma, vagy kérdései, kétségei vannak a hordozással kapcsolatban, az itt olvashat róla bővebben, nincs nagyon kedvem meg energiám fejtegetni azt amit már olyan jól megfogalmaztak mások. A lényeg, hogy ha jól kötöd fel a kendőt, akkor a babának mind lelkileg, mind fizikailag nagyon jót tesz, a legtöbb baba imádja, bár itt is vannak kivételek, mivel minden gyerek más személyiség. És egyébként neked sem kényelmetlen vagy túl megterhelő, akár egy 15 kilós gyereket is simán hordozhatsz háton probléma nélkül. Más előnyeiről meg hosszú listát írhatnék, számomra az egyik legfontosabb a mobilitás. Egyébként tudtátok, hogy a világ 2/3 részében az anyucik még most is hordozzák a babáikat? Csak a nyugati társadalom mondott le erről a csodás privilégiumról. De Európában, sőt Magyarországon is bevett szokás volt a hordozás az utóbbi századokig...

még egy legenda, a szó eredeti értelmében

Sok mindent kéne összefoglalnom, de most csak egy könyvről írok...Most fejeztem be Frederick Leboyer "A gyöngéd születés" (1974!!!) című csodás írásának olvasását. Mindenkinek ajánlom, aki valamilyen módon érdekelt a témában. A szerző egyébként szülész, és a csecsemő szemszögéből követi végig a születést és tanácsokkal látja el az olvasót, hogyan lehet ezt az élet-halál-harcot minél könnyebbé, szebbé és értelmesebbé tenni az újszülött és a szülők számára is. Mert ha odafigyelünk, bizony előfordulhat olyan is, hogy az újszülött nem kétségbeesett, rémült ordítással indul neki az életnek, hanem az életet üdvözlő öröm-kiáltásokkal.

Az író mindezt sokszor költői vagy drámai köntösben fogalmazza meg és képekkel tarkítja, könnyen és gyorsan olvasható, életreszóló olvasmány.

Közlök egy rövid részletet étvágygerjesztőül:

"Igen, ez a születés,
egy ártatlan meghurcolása,
kínzatása, kálváriája,
Micsoda naivitás azt gondolni, hogy semmi sem marad meg ebből a kataklizmából!
Mindenütt megvan a nyoma:
a bőrben, a csontokban, a hátban,
a lidérces álmokban,
az őrületben,
közös őrületeinkben: a börtönökben, a kínzásokban.
A mítoszok , a legendák,
a szent könyvek
mi másról vallanak,
ha nem erről az odisszeáról?"

A jócimbora balladája

Múltkor se szó se beszéd feltettem Ezra Pound egy versét a blogunkra, ugyanis a Wild at Heart c. könyvben, amit most olvasok, utaltak erre az írására. Azóta apukám felhívta a figyelmemet arra, hogy a magyar fordítás is jól sikerült, így hát közzé teszem most ezt is.

Ezra Pound

A jócimbora balladája

Zelotes Simon mondja,
kevéssel a keresztre feszítés után

Hát elveszejté legjobb cimboránkat
Papok s gazok szégyenkeresztje?
Izmos legény volt, hajh, a cimboránk:
A hajókat s a nyílt tengert szerette.

Midőn bekerítették emberünket,
Mosolygott ajka, az áldott.
„Ezek hadd menjenek – szólt ránk mutatva –,
Vagy átkom hull reátok!”

Így szabadultunk a dárdagyűrűből –
Ő nézte a hordát, s felnevetett:
„Miért nem fogtatok el, midőn magamban
Róttam az utcákat s tereket?”

Aromás bort ittunk, rubinpirosat,
Hogy legutószor együtt ült velünk –
Nem kappan pap, de férfi volt a talpán,
S jó cimbora volt: a mi emberünk.

Nem fogják könyvbe zárni őt, tudom,
Bár gonddal írják lapjait s nagy ésszel:
Tenger fia volt, nem kopasz tudós,
Ki molyrágott iratcsomókba vész el.

Bolondok! Azt hitték, hogy tőrbe kapták,
S már örvendeztek is halálán.
„Menyegzőre megyek – így mondta ő –,
Pedig tudom: keresztfa vár rám.

Láttátok: vakot, bénát gyógyítottam;
S a halott szíve újra melegen vert –
Most láttok újabb, szomorú csodát:
Hogy mint gyaláznak meg egy igaz embert.”

Isten fia volt a hű cimbora,
S munkált a testvérek javán.
Láttam, mint rémített meg százakat,
S én láttam őt a fán.

Szöget vertek belé, s ő nem sikongott,
Pedig dőlt már a vére, mint patak;
Az ég kármin kutyái ordítottak,
De ő jajszóra sem fakadt.

Láttam, hogy rémített meg százakat
Az Olajfák hegyén:
Nyüszítettek, midőn nyugodt szeméből
Rájuk villant a szürke fény.

Olyan volt, mint víz, mely nem tűr hajót,
S mit nem gyűrhet le a vihar –
Mint az ár, melyet megfélemlített
Feddő, szelíd szavaival.

Nagy mester volt a mi cimboránk,
Nem kezdte ki gúny és nevetség;
Bolond a csőcselék, ha azt hiszi,
Hogy végre most megölte testét.

Én láttam őt még lépes mézet enni,
Mióta fölszegezték.

Fordította: Képes Géza

Szépalma

Ezen a héten a "Fiúság Konferencián" veszünk részt egy Szépalma nevű hotelben Zirc közelében. Temérdek előadáson vettünk részt vasárnap estétől péntek délig és nem lehetne mindent egy bejegyzésben összefoglalni, de legalább egy kis darabját megpróbáljuk átadni annak, amit tanultunk.

Amikor keresztények közt a megszentelődésről beszélünk, akkor sokszor egy olyan elképzelés él bennünk, hogy ahogy az idő telik, úgy mi egyre jobbak, egyre szentebbek, tökéletesebbek leszünk. Igen ám, de ha magunkba nézünk, akkor azt látjuk, hogy ahogy az idő halad, mintha egyre bűnösebbekké válnánk. Ahogy egyre jobban megismerjük Istent és az Ő szentségét, illetve a saját elveszettségünket, úgy egyre nagyobb a szakadék, amit valaminek át kell hidalnia. Ha Jézus értünk vállalt áldozatának értéke is együtt nő az istenismeretünkkel és önismeretünkkel, akkor haladunk igazán előre a szentségben, akkor a kereszt átér ezen a szakadékon bármilyen nagynak tűnik is az. Ha nem nő együtt a kereszt jelentősége a szemünkben ezzel az ismerettel együtt, akkor óhatatlanul vagy a jócselekedeteinkkel próbáljuk kipótolni amit Jézus tett értünk, hogy elfogadhatóak legyünk Isten előtt, vagy állandóan abban a tudatban fogunk élni, hogy nem vagyunk elég jók Isten előtt és egyre mélyebbre süllyedünk az önsajnálat és szégyen mocsarában. Ha Jézus értünk hozott áldozatára figyelünk, akkor nem fogjuk azt gondolni, hogy bármit is hozzá kell még ehhez tennünk. Minden, amit teszünk, az az Istennel való kapcsolatunkon alapul és a hála motiválja. Ha így nézzük a szentséget, akkor nem az a kérdés, hogy mennyivel imádkozom most többet, mint amikor megtértem, vagy mennyivel olvasok most többet Bibliát mint régebben, hanem az, hogy mennyivel szeretetem jobban Istent és az embereket most, mint amikor megtértem. De az én Isten felé táplált szeretetemet is annak felismerése fogja növelni, hogy mennyire szeret Isten. Az alábbi ábra a megszentelődésnek előbb leírt folyamatát szemlélteti.

Lehet, hogy a mosható pelusok és egyéb babadolgok között furcsa egy ilyen teológiával foglalkozó bejegyzés, de ez is része a tapasztalatainknak...



Annyit tennék még hozzá, hogy számomra az egész hét üzenete ebben az egyébként kedvenc igémben foglalható össze:

"Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked." (Zofóniás 3,17)